Köf.5.021/2016/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5021/2016/3.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
                        dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó bíró
Az indítványozó: Heves Megyei Kormányhivatal (Eger, Kossuth Lajos u. 9.)
Az indítványozó képviselője: dr. Ungvári Tamás jogtanácsos
Az érintett önkormányzat: Kisköre Város Önkormányzata
                (Kisköre Széchenyi István út 24.)
Az ügy tárgya: telekadó mértéke

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

–     megállapítja, hogy Kisköre Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 9/2015. (XI.25.) önkormányzati rendelet 31. § (1) bekezdése a C–26-os telektömb vonatkozásában törvénysértő, ezért a 31. § (1) bekezdést 2016. december 31-ével megsemmisíti.
-    elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
-     elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Heves Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: Kormányhivatal) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt feladat-és hatáskörében eljárva megvizsgálta Kisköre Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 9/2015. (XI.25.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) jogszerűségét. A Kormányhivatal 2015. április 6-án a Mötv. 132. § (1) bekezdés a) pontja alapján törvényességi felhívásban kezdeményezte az Ör. 31. § (1) bekezdésében meghatározott telekadó mértékének 2016. május 12-éig történő felülvizsgálatát és módosítását.
Kisköre Város Önkormányzat Képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) a törvényességi felhívást megtárgyalta, s a 79/2016. (V.9.) határozatában úgy döntött, hogy az Ör.-t nem módosítja a törvényességi felhívásban foglaltaknak megfelelően.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[2] A fenti tényállás alapján a Kormányhivatal a Mötv. 136. § (2) bekezdésében foglalt lehetőségével élve a Kúriához fordult, kezdeményezte az Ör. 31. § (1) bekezdése törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését. A Kormányhivatal álláspontja szerint az önkormányzat az Ör. vizsgálni kért szabályát nem a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) pontja szerinti helyi sajátosságok figyelembevételével állapította meg. Előadta, hogy lakossági beadványok alapján értesült arról, hogy az Ör. alapján az adóhatóság ugyanazon adómértéket alkalmazza a belterületi, közműves úton megközelíthető, illetve a közművel nem rendelkező, meg nem közelíthető telkek vonatkozásában. Ebben a tárgyban 25 másodfokú eljárás van folyamatban a telekadóról szóló első fokú adóhatósági határozatok fellebbezése kapcsán.

[3] A Kormányhivatal az indítványához térképrészletet csatolt az érintett telkek településen belüli elhelyezkedésének szemléltetésére. Előadta továbbá, hogy az önkormányzat több ízben is foglalkozott az Ör.-rel adóztatásra kerülő C–26-os telektömbben található ingatlanokat érintő telekadó mértékkel, az Ör-t azonban változatlanul hagyta.

[4] A Kormányhivatal hivatkozott az Alaptörvény XXX cikk (1) bekezdésére, a T cikk (3) bekezdésére, alkotmánybírósági határozatra, a Hatv. 6. § c) bekezdésének értelmezése kapcsán született kúriai határozatokra. Ezekből kiviláglik, hogy a telekadó mértékének összefüggésben kell állni a vagyontárgy értékével, az önkormányzat köteles differenciált szabályozást alkotni, ha a telkek értékében – pl. a földrajzi elhelyezkedés alapján – nagyfokú különbségek állnak fenn, és az önkormányzat az adózó teherviselő-képességét sem hagyhatja figyelmen kívül.   

[5] A Kormányhivatal álláspontja szerint az Ör. 31. § (1) bekezdésében meghatározott adómérték a C–26-os telektömb telkeinek esetén (a településen belüli speciális helyzetre figyelemmel) a Hatv. 6. § c) pontjába ütközik, mert nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat (s az önkormányzat ezen telkek esetén a Hatv. 6. § d) pontja szerinti mentességét vagy kedvezményt sem biztosít). Minderre tekintettel kérte az Ör. 31. § (1) bekezdésnek megsemmisítését.

[6] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján megküldte az érintett önkormányzatnak állásfoglalás beszerzése céljából.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[7] Az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése értelmében „Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.” Ennek a szabálynak a helyi adók tekintetében való konkretizálása a Hatv. 6. § c) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, amely azt írja elő, hogy az adó mértékét az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan kell megállapítani. A Hatv. 6. § c) pontja szerint továbbá az adó megállapítása körében figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és az önkormányzat gazdálkodási követelményeit is. Ez utóbbi követelmények a helyi önkormányzatok Alaptörvényben foglalt státuszából következnek: a helyi sajátosságok figyelembevétele az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében tételezett helyi közügyek fogalmából, míg az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek figyelembe vétele az önkormányzatiság részét képező, az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés e) és f) pontjából eredő gazdasági autonómiából következik. Így a Hatv. 6. § c) pontjában meghatározott mindhárom – a helyi adók kivetésénél figyelembe veendő feltétel – alaptörvényi háttérrel rendelkezik.

[8] Jelen ügyben a Kormányhivatal a helyi sajátosságok figyelembe vételének a hiányát kifogásolta. A Kúria Önkormányzati Tanácsa – mint ahogy a Kormányhivatal is hivatkozik rá indítványában – több döntésében vizsgálta a Hatv. 6. § c) pontjában foglalt követelményrendszert, és kialakította annak érvényesülésével kapcsolatos gyakorlatát. Ez a joggyakorlat részben függetleníthető is a Hatv. fentebb jelölt rendelkezésétől, hiszen egy jogállami adórendszerben a helyi adók kivetése során értelemszerűen kell figyelembe venni az adózók teherviselő-képessége és az önkormányzat gazdálkodási követelményei mellett a helyi sajátosságokat is. Ez utóbbi körben nyilvánvaló például, hogy egy adott szabályozási koncepció keretein belül a nem egyenlő helyzetek egyenlőként való kezelése még nagyobb egyenlőtlenséget teremt, azaz a hátrányos megkülönböztetés tilalma alapján is vizsgálható a szabályozás.

[9] Az Ör. 31. § (1) bekezdése szerint az adó mértéke: 100 Ft/m2, a (2) bekezdés pedig kimondja, hogy mentes a telekadó alól az építményadó hatálya alá tartozó ingatlan. Elsőként az állapítható meg, hogy a telekadó 100 Ft/m2 mértéke a Hatv. 22. § a) pontjában foglalt felső határ alatt marad, így ebből az okból az Ör. 31. § (1) bekezdése nem törvénysértő. Ugyanakkor önmagában ez a tény – figyelemmel az Alaptörvény fentebb felhívott szabályaira és a Hatv. 6. § c) pontjára – még nem jelenti azt, hogy az adó mértéke ezáltal valamennyi törvényi követelménynek megfelel.

[10] A Kúria Önkormányzati Tanácsa több döntésben – többek között a Köf.5036/2015/4. számú határozatában – rámutatott arra, hogy az önkormányzatnak a telekadó mértékének meghatározása során értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. Jelen ügyben a Kormányhivatal állította – és az önkormányzat nem cáfolta – hogy ugyanolyan mértékű adó terheli a közműves és úton megközelíthető telkeket, mint a közművel nem rendelkező és úton meg nem közelíthető telkeket. A Kúria megítélése szerint – mint ahogy az fentebb kifejtésre is került – a helyi sajátosságok figyelembevétele magában foglalja azt, hogy az önkormányzat vegye figyelembe a telkek értékében jelentkező eltéréseket. (A Kúria Önkormányzati Tanácsa gyakorlata során találkozott már olyan telekadóról szóló rendelettel, amelyek a különböző övezetekben különböző mértékű telekadót állapítottak meg, így differenciálva a helyi sajátosságok alapján.)

[11] A Kúria megítélése szerint megalapozott a Kormányhivatal indítványa a tekintetben, hogy az Ör. 31. § (1) bekezdésében meghatározott 100 Ft/m2 egységes telekadó mérték alkalmazása teljesen eltérő adottságú telkekre, sérti a Hatv. 6. § c) pontját. Ugyanakkor az indítványból, illetve a csatolt iratokból megállapítható, hogy a differenciálás hiánya elsősorban C–26-os telektömböt érinti, amelyen belüli telkeknek más belterületi telkekhez képest eltérő elhelyezkedése, továbbá közművesítetlensége vetette fel valójában a Hatv. 6. § c) pontjában foglaltak figyelembe vételének a hiányát. Ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy az Ör. 31. § (1) bekezdése csak e telkek vonatkozásában nem felel meg a törvényi követelménynek. Így azért, hogy az önkormányzat kellően differenciált új szabályozást tudjon alkotni, a Kúria Önkormányzati Tanácsa – a  Bszi. 56. § (3) bekezdésben foglalt lehetőségével élve – az Ör. 31. § (1) bekezdését a jövőre nézve – 2017. január 1-jével – semmisítette meg, kellő időt hagyva az önkormányzatnak az új szabályozási koncepció kialakítására.

A döntés elvi tartalma:

[12] A helyi önkormányzatoknak a telekadó mértékének meghatározása során tekintettel kell lenni a telkek – közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő – értékére is.

Alkalmazott jogszabályok

[13] 1990. évi C. törvény 6. § c) pont

Záró rész

[14] A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi 57. §-a folytán alkalmazandó Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.

[15] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2016. november 22.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt  sk. előadó bíró,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. bíró