A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Köf.5020/2015/6.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó bíró; dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Győr-Moson_Sopron Megyei Kormányhivatal
(Győr, Árpád út 32.)
Az érintett önkormányzat: Lipót Község Önkormányzata
(9233 Lipót, Fő tér 2.)
Az ügy tárgya: telekadó mértéke
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
megállapítja, hogy a Lipót Község Önkormányzat Képviselő-testületének telekadóról szóló 15/2014. (XII. 01.) önkormányzati rendelete 6. §-a törvényellenes, ezért azt a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisíti;
elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
1. Az indítványozó a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (3) bekezdése szerinti törvényességi felügyeleti eljárásban hívta fel az érintett önkormányzatot a telekadóról szóló 15/2014. (XII. 1.) rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésének, valamint a 2. § (3)-(4) bekezdéseinek módosítására mivel álláspontja szerint azok magasabb szintű törvényi szabályba ütköztek.
Az indítványozó szintén törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva vitatta az Ör. 2015. január 1-jével megállapított 6. §-ának törvényességét.
2. Az önkormányzat a törvényességi felhívásban foglaltakra tekintettel módosította az Ör. 2. §-ában vitatott rendelkezéseket, ugyanakkor nem értett egyet az adómértékre vonatkozó indítványozói állásponttal, ezért az Ör. 6. §-át változatlanul hatályban tartotta.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
3. Az indítványozó eljárást indított a Kúria előtt vitatva az Ör. 6.§-ának törvényességét. Állította, hogy a telekadó éves mértékét meghatározó rendelkezés ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjában foglaltakkal. Az indítványozó álláspontja értelmében – figyelemmel a Kúria tárgykörben folytatott gyakorlatára, valamint az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozatára is – az adómértékek közötti aránytalan különbség sérti a helyi adó tv. 6. § c) pontját, mert nem igazodik az adóalanyok teljesítőképességéhez, és a különbség nem igazolható a helyi sajátosságokkal sem.
4. Erre tekintettel kérte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa semmisítse meg az Ör. 6. §-t a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 55. § (2) bekezdése alapján.
5. Az önkormányzat – a részére a Bszi. 52. §-a alapján megküldött indítványra tett, határidőben érkezett – állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte. Indokai értelmében az önkormányzat vizsgálta a település ingatlanforgalmát, a telkek forgalmi értékének változásait, a telkek gazdasági célú hasznosíthatóságát, és mindezt összevetette az adótárgyak tulajdonosai gazdasági teljesítőképességével, amelyet az iparűzési adóbevallások adatai alapján állapított meg („itt az iparűzési adóbevallások adatait vettük alapul, mint elsődleges gazdasági teljesítőképességet mérő adatösszességet”).
6. Az önkormányzat állította, hogy a sávosan megállapított adómérték igazodik a Helyi adó tv. előírásaihoz, mivel az önkormányzat megkülönböztetett az adókötelezettség alól mentesített telkeket, alacsonyabb és magasabb adómértékkel terhelt telkeket. Kifejtette, hogy az 50.000 nm alatti telektulajdonosokhoz képest harminc-harmincötszörös az éves teljesítőképessége, bevétele és iparűzése adóalapja az 50.000 nm feletti telektulajdonosoknak, míg ezzel szemben az adóteher különbség csupán hússzoros. Utalt arra is, hogy az önkormányzat nem lépte túl a 200 forint/nm adómaximumot annak ellenére, hogy lehetősége lett volna a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti 2015. évben megállapított 337 forint/nm adómaximum alkalmazására is.
7. Az indítványozó csatolta az önkormányzat képviselő-testületének 2015. április 2-án megtartott – (www.lipot.hu/dok/Testületiülések/2015_április_02_Jegyzőkönyv.pdf) egyebekben a világhálón is elérhető - nyilvános képviselő-testületi üléséről készült jegyzőkönyvet.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
8. Az indítvány megalapozott.
9. Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.
10. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja értelmében „[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: (...) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa (...)”.
11. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja az Alaptörvény XV. és XXX. cikkei szerinti, az adózók közötti egyenlőség elvét és a teherbíró képességhez kötött adókötelezettség követelményét közvetíti a helyi adó fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok megalkotásakor. A vagyoni típusú helyi adók esetében ugyanis az adókötelezettség alapját a vagyontárgy és annak értéke jelenti. Az adó mértéke akkor arányos, ha annak alapja minden adózó esetében a vagyontárgy értékéhez igazodik, és attól nem oldódik el számottevő mértékben.
12. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti szempontok közül az adózók teherbíró képességét a Kúria az adótárgy értékéhez kötötte: azt nem az adózó adófizetési képességéhez és készségéhez, hanem az adóztatott vagyon értékéhez méri (Köf.5045/2013., „mohácsi-ügy”). Ezért annak ellenére, hogy az adózók átlagos jövedelmi viszonyainak jelentősége lehet az adómérték arányosságának megítélésénél, az elsődleges szempont mégsem a vállalkozás gazdasági teljesítőképessége, a helyi iparűzési adóbevallás adatai, hanem az adóztatott vagyon értéke. Az eltérő adómértékek alkalmazása a települési telkek közötti olyan értékkülönbséget feltételez, amely alátámasztja, ésszerűen indokolja az adózók eltérő adókötelezettségét, az adózók közötti megkülönböztetést (lásd a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerint egyéb szempontokat).
13. Az önkormányzat az Ör.-ben a Helyi adó tv. 17. §-a szerinti nm alapú tételes adót választotta. Az Ör. 2. § (1) bekezdése értelmében „[a]dóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17. §-a szerinti telek, telekrész (a továbbiakban: telek)”. A (2) bekezdése szerint „[az] 50.000 nm-t elérő vagy meghaladó telek esetében az adóköteles adóalap egésze (a telek teljes térmértéke) után áll fenn az adókötelezettség”. Az 5. § szerint „[a]z adó alapja a telek nm-ben számított területe”. A 6. § határozza meg az adó mértékét, eszerint „[a]z adó évi mértéke: a) az 50.000 nm-t el nem érő területű telek esetében 10 Ft/nm, b) a 50.000 nm, valamint az a feletti területű telek esetében 200 Ft/nm.”
14. Az önkormányzat a vállalkozási célú telek után kivetett adó mértékét a telek térmértékéhez sávosan progresszív módon kötötte az Ör.-ben oly módon, hogy a nagyobb telekméret esetén lineárisak és progresszív módon is emelkedik az adó mértéke, valamint a konkrét ügyben az adó összege is nagyobb mértékű adókötelezettséget eredményez. A Kúria utal arra, hogy az Alkotmánybíróság a tételes adót nem tekintette eleve alkotmányellenesnek, de jelezte, hogy az „(...) korlátozottabb lehetőséget kínál az értékarányos adóztatásra (...)”, így fokozottabban kell ügyelnie a jogalkotónak az aránytalanság kiküszöbölésére [55/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 525, 538-539.]. A térmértékhez kötött adómérték sem önmagában törvénysértő, de a különböző adómértékek ésszerű indok nélküli bevezetése esetén az adókötelezettség aránytalanná válhat és az az adóalanyok közötti indokolatlan megkülönböztetésre vezethet.
15. Az Ör. két adómértéket határoz meg, amelyek jelentős különbséget mutatnak az adókötelezettségben. Szemben a 2013-as adóévben hatályos szabályozással, ahol a térmértékhez kötött két adómérték közötti különbség mindösszesen évi 30 forint/nm-t tett ki, 2015. január 1-jétől kezdődően a kisebb (50.000 nm alatti) telkek 10 forint/nm-éhez képest, a nagyobb vállalkozási célú telkek annak hússzorosát, 200 forint/nm adókötelezettséget kötelesek viselni. Az adózók közötti telekadó kötelezettség tekintetében tett megkülönböztetésnek a szabályzásból felismerhető egyetlen oka az, hogy a településen eltérő térmértékű telkek vannak. A Kúria a 12. pontban foglaltak értelmében az iparűzési adóbevallás adatait nem fogadta el az eltérő adókötelezettség ésszerű indokának, ugyanakkor a térmérték eltéréséből nem tudott az adótárgyak közötti olyan értékbeli különbségre következtetni, amely az 50.000 nm-t el nem érő és az azt meghaladó telkek nm-e között a hússzoros adóterhet alátámasztotta volna. Ezért megállapította, hogy az Ör. aránytalanul, a Helyi adó tv 6. § c) pontjában foglalt, az adózók teherviselési képességére utaló szempontot megsértve állapította meg az Ör. 6. § b) pontjában az adómértéket a vállalkozási célú, 50.000 nm-t meghaladó mértékű telkek esetében.
A döntés elvi tartalma
16. A telek térmértékéhez kötött, különböző mértékű adókötelezettség esetében az adóalanyok közötti megkülönböztetésnek ésszerű indoka kell legyen.
Alkalmazott jogszabályok
17. 1990. évi C. törvény 6. § c) pont, 17. §, 22. § a) pont.
Záró rész
18. A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Bszi. 55. § (2) bekezdésére, valamint az 56. § (3) bekezdésére tekintettel, a törvényellenesnek minősített adómérték hatálya alá eső adózók különösen fontos érdekére hivatkozással vonta le.
19. A végzéssel szembeni jogorvoslatot a Bszi. 48. §-a zárja ki.
20. A közzététel elrendelésére a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja8 alapján került sor.
Budapest, 2015. szeptember 22.
Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró