Köf.5.007/2017/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5007/2017/4.

A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke; Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (1027 Budapest, Tölgyfa u. 1-3.)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat (1105 Budapest, Szent László tér 29.)

Az ügy tárgya: Telekadó-rendelet törvényességi felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 42/2011. (XI. 24.) számú rendelete 2012. január 1-től 2014. december 31-ig hatályos 5. § (1) bekezdése törvényellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.33.293/2016/10-I. számú végzése alapján megállapított tényállás szerint Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) jegyzője K/9983/7/2015/V. számú határozatával a felperes D. és S. Kft.-t Budapest X. kerület, külterület .../1 hrsz. ingatlan (a továbbiakban: telek) után 23.478 nm alapul vételével, 2012–14. évekre telekadó adónemben lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen, összesen 18.242.406 adóhiány, 9.121.203 forint adóbírság és 2.347.263 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

[2] Az önkormányzati adóhatóság Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 42/2011. (XI. 24.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2012. január 1–2014. december 31. között hatályos 2. §, 5. § (1)–(3) bekezdés, az 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 2012. január 1-től hatályos 19. § b) pont, 52. § 16. pont és a 2006. évi V. törvény 7. § (2) bekezdés rendelkezéseit hivatkozva a telekadó adónemre a felperes által megjelölt mentességi okokat elutasította. Megállapítást nyert, hogy a telek nem áll építési tilalom alatt, nem erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telek, hanem „kivett feltöltött terület” megnevezésű ingatlan, mely a felperes telephelyeként vállalkozási célt szolgál; a telken nincsen épület sem, ezért a telek teljes területe a telekadó hatálya alá tartozik.

[3] Budapest Főváros Kormányhivatala alperes BP/1008/01421-5/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.  Megállapította, hogy az önkormányzati adóhatóság jogszerűen járt el, mert csak az erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telek mentes a telekadó alól, a külterületen elhelyezkedő művelés alól kivett terület nem, a telek a cégnyilvántartás szerint a felperes telephelye, ezért kedvezményes adómérték nem alkalmazható.

[4] A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Álláspontja szerint az Ör. alapján olyan mértékű helyi adó bevallására köteles, ami ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénnyel (a továbbiakban: Htv.) és az Alaptörvény XXX. cikkével. A telek szerinte értéktelen, művelésre nem alkalmas, a telekadó mértéke a forgalmi értékhez képest aránytalan.

[5] Az alperes és a beavatkozó Önkormányzat a kereset elutasítását kérte. A perben csatolt, 2015. március 31-én kiállított értékbizonyítvány szerint a telek forgalmi értéke 35.217.000 forint.

Az indítvány és az önkormányzat álláspontja

[6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte folyó per felfüggesztése mellett végzéssel indítványozta az Önkormányzat telekadóról szóló 42/2011. (XI. 24.) számú rendelete 2012. január 1-től 2014. december 31-ig hatályos 5. § (1) bekezdése törvényességének vizsgálatát, kérte a jogszabály e pontjának megsemmisítését, továbbá a perben való alkalmazása tilalmának kimondását.

[7] A bíróság indítványának érvelése szerint az érintett Önkormányzat megsértette a Htv. 6. § c) pontjában foglaltakat, valamint a hivatkozott rendelkezés az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésébe is ütközik. Az indítvány ugyancsak hivatkozik a Köf.5081/2012/4. számú kúriai határozatra, mely szerint az adómérték az adótárgy értékéhez képest nem eredményezhet aránytalanságot. A konkrét telekre nézve az adó évente 6.080.802 forint adóterhelést jelent. Vagyis az adó hat év alatt a vagyon értékét fölemészti.

[8] Az Önkormányzat állásfoglalása szerint a kérdéses jogszabályhely nem jogsértő, ezért az indítvány elutasítása indokolt. A képviselő-testület ugyanis a telekadó mértékét differenciáltan, az akkor hatályos Htv. 6. § c) pontjának megfelelő mérlegeléssel állapította meg. Másrészt a mérték a konkrét esetben sem eltúlzott vagy olyan mértékű, hogy az eloldódna a vagyontárgy értékétől. Az ingatlan más célú hasznosítása minden további nélkül lehetséges volna, ami által kedvezőbb besorolási kategóriába kerülne a telek adózási szempontból, továbbá értékét is jelentősen növelné a telek övezeti kategóriák közötti átsorolása. Az Önkormányzat az Alkotmánybíróság és a Kúria határozataira hivatkozva, összehasonlításban is úgy látja, hogy az általa alkalmazott mérték egyáltalán nem túlzó.    

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[9] Az indítvány az alábbiak szerint megalapozatlan.

[10] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésébe, amely szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”.

[11] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával.

[12] Az akkor hatályos Htv. 6. § c) pontja három kritériumot rendel az adómérték meghatározásához: az önkormányzat az adómértékben a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási követelményeit érvényesítheti.

[13] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik.” Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell legyen. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti”.

[14] A teherbíró képességgel összhangban nem állóként semmisítette meg az Önkormányzati Tanács Zalaszentiván Község Önkormányzata által alkotott rendelet telekadó mértékét megállapító rendelkezéseit (5081/2013., MK 2013., 42. szám). A Kúria ebben az esetben azt állapította meg, hogy az adótárgy értékének közel 70%-át kitevő mértékű éves telekadómérték számottevően eloldódott az adóztatott vagyontömeg értékétől.

[15] Az Önkormányzati Tanács fentiekben hivatkozott határozataiban utalt arra is, hogy a helyi sajátosságok között értékelendő – az adóztatott vagyontömeg értékét is befolyásoló tényezőként – a telek hasznosítása, funkciója, belterületi, külterületi besorolása, belterületi elhelyezkedése, egyéb fizikai adottsága (pl. a telek hasznosíthatóságát kedvezőtlenül, avagy éppenséggel kedvezően befolyásoló helyi körülmények). Ezért a Köf.5001/2013. számú határozatában értékelte azt a körülményt is, hogy az önkormányzat a telekadó megállapításának alapjaként az adóval érintett telkeket övezetekbe sorolta.

[16] Az Ör. akkor hatályos szövege szerint:
„5. § (1) A telekadó évi mértéke – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – 259 Ft/m².
(2) Sportcélú telek esetében – amennyiben a telket ténylegesen sportcélra használják – a 200 000 m²-t meghaladó területű adóköteles telek 200 000 m² feletti része után a telekadó évi mértéke 80 Ft/m².
(3) A Budapest Főváros Önkormányzat Közgyűlésének a Fővárosi Szabályozási Kerettervről szóló 46/1998. (X. 15.) önkormányzati rendeletében meghatározott erdőterület, valamint zöldterület keretövezetbe sorolt telek vagy telekrész – kivéve a vállalkozó üzleti célt szolgáló telke – után a telekadó évi mértéke 130 Ft/m².”

[17] Az akkor hatályos Htv. 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy
„az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa”.

[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.I.5045/2013/6. sz. határozatában kimondta, hogy normakontroll eljárásban nem értékelhető olyan körülmény, amely szerint a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti teljesítőképességre utaló körülmény megvalósul azzal, hogy az adózó fizetőképes vállalkozás. A teljesítőképesség ugyanis az adótárgy értékével áll összefüggésben.
[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsának ezen túlmenően kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzatok telekadóztatási gyakorlatának vizsgálata elvei tekintetében. A Köf.5024/2016/5. számú határozat összefoglaló megállapítása szerint a telekadóról szóló szabályozás során a törvényben meghatározott elvek alkalmazása körében igazodni kell ahhoz a szemponthoz, hogy az adómérték az adótárgy telek forgalmi értékéhez képest ne legyen túlzott. A Köf.5021/2016/3. határozatban megjelenített szempont, hogy a helyi önkormányzatoknak a telekadó mértékének meghatározása során tekintettel kell lenni a telkek – közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő – értékére is. A Köf.5018/2016/4. határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. Továbbá megjelent az a szempont is, hogy adott kategórián belül ne legyen olyan nagy eltérés, ami jogszerűen nem indokolható.

[20] Megállapítható, hogy az Ör.-ben a telekadó mértékének meghatározása differenciált. Mégpedig oly módon, hogy az a vagyontárgy értéke (szabályozott rendeltetése) szerint valósul meg. Különösen ilyen az a kritérium, amelyik az övezetbe sorolás alapján tesz különbséget az előírt adómérték tekintetében. 

[21] További érvényesítettnek tekinthető szempont, hogy a vagyonadó mértékét a vagyontárgy értékével összefüggésben kell elsősorban mérlegelni, tehát az nem szakadhat el az adótárgy értékétől. A kiállított értékbizonyítvány szerint a telek forgalmi értéke 35.217.000 forint. Az adóteher évente 6.080.802 forint, azaz 17%. A Kúria Önkormányzati Tanácsa gyakorlata szerint az adózó vállalkozás ilyen mértékű megadóztatása nem idéz elő súlyos aránytalanságot.

[22] Jelen esetben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a tulajdonosnak van lehetősége az övezetek közötti átminősítésre, telekalakításra, telekrendezésre, figyelemmel a környező területek valós ingatlanhasznosítására és -forgalmára. Az Önkormányzatnak elvitathatatlan joga, hogy településpolitikája részeként ingatlangazdálkodási politikát folytasson és ahhoz – a jogszerűség keretei között – helyiadó-rendszeri eszközöket is igénybe vegyen.

[23] Az Ör. vitatott rendelkezései ezért nem ellentétesek a Htv. 6. § c) pontjában foglalt előírásokkal mivel a telekadó mértékének meghatározásakor figyelembe vették a helyi sajátosságokat és az adózóknak a telektulajdonhoz kötődő ésszerű teherviselő képességét. A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésében foglalt arányosság követelménye sem sérült.  

[24] A fentiekre tekintettel a Kúria az indítványt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 55. § (3) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[25] Az Önkormányzatnak elvitathatatlan joga, hogy településpolitikája részeként ingatlangazdálkodási politikát folytasson és ahhoz – a jogszerűség keretei között – helyiadó-rendszeri eszközöket is igénybe vegyen.

Alkalmazott jogszabályok

[26] 1990. évi C. törvény 6. § c) pont

Záró rész

[27] A határozat elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. május 9.

Dr. Kozma György s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt  s. k. bíró