Köf.5.006/2017/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5006/2017/3.

A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke; Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (1027 Budapest, Tölgyfa u. 1-3.)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat (1067 Budapest, Eötvös u. 3.)

Az ügy tárgya: Építményadó-rendelet törvényességi felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

-     megállapítja, hogy Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat Képviselő-    testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1–    2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdésének „bejelentett állandó lakosként”     szövegfordulata törvényellenes volt;
    a Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének az     építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1–2011. december     31-ig hatályos 4. § (4) bekezdése az alábbi szövegezéssel marad érvényben:

    „4. § (4) E rendelet alapján mentes az adó alól – a Htv. 52. § 26. pont szerinti vállalkozó tulajdonát képező, üzleti célt szolgáló épület, épületrész kivételével – valamennyi lakás céljára szolgáló ingatlan, melyet a tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosultja, illetve azoknak a Ptk. szerinti közeli hozzátartozója lakja, ha magánszemély tulajdonosa nem gazdasági tevékenység vagy egyéb jövedelemszerző tevékenység céljára használja az ingatlant, vagy nem adja bérbe.”

-     megállapítja, hogy a Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1–2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdésének „bejelentett állandó lakosként” szövegfordulata nem alkalmazható a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.33.465/2016/7-I. számú folyamatban lévő perben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;

-     elrendeli a határozata Magyar Közlönyben való közzétételét;

-     elrendeli, hogy határozatát – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.33. 465/2016/7-I. számú végzése alapján megállapított tényállás szerint Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) jegyzője X 548/10/2015. számú határozatával a felperes terhére 2009–2013. évekre építményadót vetett ki a felperes tulajdonát képező .../0/A/97 helyrajzi számú ingatlan után, melynek során az Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2009. január 1–2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdés, valamint az 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2) bekezdés és 26. § (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazta. A felperes által érvényesíteni kívánt adómentességet a 2009–2011. évekre vonatkozóan elutasította.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes BP/1008/00525-4/2016. határozatával az elsőfokú határozatot a 2009. adóév vonatkozásában elévülésre tekintettel megváltoztatta, és a felperest a 2010–2011. évekre kötelezte az adóhiány és jogkövetkezményeiből eredő fizetési kötelezettség teljesítésére.

[3] A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte, melynek során indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának kezdeményezését. Álláspontja szerint az Ör. 2009–2011 hatályos 4. § (4) bekezdése ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv) 6. § c–d) pontjaival.  

Az indítvány és az önkormányzat álláspontja

[4] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte folyó per felfüggesztése mellett végzéssel indítványozta az Ör. törvényességének vizsgálatát, kérte a jogszabály vonatkozó pontjának megsemmisítését, továbbá a perben való alkalmazása tilalmának kimondását.

[5] A bíróság indítványa szerint a „bejelentett állandó lakosként” szövegfordulata alapján a tulajdonosnak igazgatási úton bejelentett állandó lakóhelyet kellett létesítenie az adott ingatlanban ahhoz, hogy az építményadó alól mentesülhessen. E szabályozás az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV.24.) AB határozatának 3.3.4 pontjára és a Kúria Köf.5.076/2012/4. számú határozatára is figyelemmel, a vagyontömeg értékén és az adóalany teherviselő képességén túl olyan többletfeltételt határozott meg, amely a Htv. 6. d) pontjába ütközően törvénysértő. Az önkormányzat vagyoni típusú adó esetében a kötelezettséget nem teheti az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától függővé, mert ez az adóalanyok jövedelmi, vagyoni viszonyaival, vagyoni helyzetével össze nem függő, tárgyilagos mérlegelés mellett ésszerű indok nélküli különbségtétel. Ezen túlmenően a rendelkezés az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 178. § 7. pontjával is ellentétes, amennyiben e jogszabályhely az állandó lakóhely fogalmát igazgatási bejelentéshez nem kötötte.

[6] Az érintett önkormányzat állásfoglalást nem terjesztett elő.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[7] Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.

[8] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésébe, amely szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”.

[9] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával.

[10] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik.”

[11] A Köf.5.076/2012/4. számú határozatában a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Htv. 6. § c) pontja és az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozata alapján megállapította, hogy mivel az építményadó alapja az ingatlanban megtestesülő vagyon, ezért az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik. A kötelezettség tartalma pedig a vagyontömeg értékéhez és az adóalany teherviselő képességéhez kell, hogy igazodjon. Mivel a Htv. 6. § c) pontjának „az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó” fordulata a Htv. jogegyenlőségi szabálya is egyben, ezért az önkormányzati jogalkotó – a 6. § d) pontjában foglalt mentességeken túl – minden adóalany esetében a teherbíró képességhez igazítottan köteles az adófizetés mértékét megállapítani. Vagyoni típusú adók, így az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.

[12] A Htv. általános rendelkezései között elhelyezett 6. § d) pontja az önkormányzati jogalkotó által nyújtható mentességek körét – a tételesen megjelölt mentességeken túl – nyitva hagyja. A Htv. rendelkezései ebben a tekintetben  „minimumszabályként” értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi szabályokon túl, további mentességeket adhat az adózóknak. A Htv. azonban determinálja a települési önkormányzatok által kialakítható szabályozás irányát, a törvényi rendelkezéseken túli mentességi szabályok, amikor rendelkezése értelmében: „(…) az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel bővítse (…)”. A Htv. 6. § d) pontjának „így különösen” fordulata arra utal, hogy az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell, hogy nyugodjon.

[13] Tekintettel tehát az építményadó vagyoni adó jellegére és e jellegből levonható következtetésekre, valamint a mentesülés Htv.-ben kijelölt szabályozási irányára, a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az építményadó alóli mentességek szabályozását elsődlegesen a mindenki számára egyenlő mércével érvényesített lakhatási
biztonság indokolhatja, figyelemmel az adóalany teherbíró képességét is értékelő szociálpolitikai okokra is. A mentesség alapja tehát a lakásingatlan tényleges lakáscélú használata.

[14] Az Ör. akkor hatályos szövege szerint:
„4. § (4) E rendelet alapján mentes az adó alól – a Htv. 52. § 26. pont szerinti vállalkozó tulajdonát képező, üzleti célt szolgáló épület, épületrész kivételével – valamennyi lakás céljára szolgáló ingatlan, melyet bejelentett állandó lakosként a tulajdonos, vagyoni értékű jog jogosultja, illetve azoknak a Ptk. szerinti közeli hozzátartozója lakja, ha magánszemély tulajdonosa nem gazdasági tevékenység vagy egyéb jövedelemszerző tevékenység céljára használja az ingatlant, vagy nem adja bérbe.”

[15] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az igazgatási aktushoz kötött feltételt a Htv. 6. § d) pontja szerinti nem megengedhető többletfeltételként értékelte, ezért megállapította az Ör. 4. § (4) bekezdés „bejelentett állandó lakosként” fordulatának törvényellenességét.

[16] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében „ Ha az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti, megállapítja a hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet, vagy annak rendelkezése más jogszabályba ütközését.” Az Önkormányzati Tanács az Ör. 2010. január 1-2011. december 31-ig hatályos 4. § (1) bekezdésének „bejelentett állandó lakosként” fordulatát a Htv. 6. § d) pontjába ütközően törvénysértőnek minősítette, és a Bszi. 56. § (5) bekezdés alapján az alkalmazási tilalmat megállapította.

A döntés elvi tartalma

[17]  Az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell, hogy nyugodjon. Az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.

Alkalmazott jogszabályok

[18] 1990. évi C. törvény 6. § d) pont

Záró rész

[19] A határozat közzététele a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontján, az alkalmazási tilalomra vonatkozó rendelkezés a Bszi. 56. § (5) bekezdésén alapul.

[20] A határozat elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. május 9.

Dr. Kozma György s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt  s. k. bíró