Köf.5.003/2017/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5003/2017/4.
A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
                       Dr. Horváth Tamás  bíró
Az indítványozó: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
                          (1143 Budapest, Hungária körút 179-187.)
Az érintett önkormányzat:  Telki Község Önkormányzata
                                          (2089 Telki, Petőfi S. u. 1.)
Az ügy tárgya: telekadó

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Telki Község Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 23/2012. (XI. 29.) rendelete 5. §-a törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.641/2016/14. számú végzése alapján megállapított tényállás szerint Telki Község jegyzője 2015. október 28. napján kelt határozatával a felperes T. K. E. Sz. Kft. terhére 2014-2015. évre vonatkozóan telekadó-különbözet, mint adóhiány címén elrendelte 1.003.920 Ft előírását, amely összeg megfizetésére az adóhatóság a felperest a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napos határidővel kötelezte. Döntését – többek között – Telki Község Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 23/2012. (XI. 29.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § -ára alapította.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Kormányhivatal 2016. február 26. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot akként módosította, hogy a Telki .../2. hrsz. alatti ingatlan után a felperes terhére évente 501.960 Ft telekadó-fizetési kötelezettséget állapított meg, amelyből évente 250.980 Ft minősült adókülönbözetnek és adóhiánynak. Hivatkozott arra, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 52. § 14. pontjában foglalt kritériumok hiányában a felperesi ingatlan nem minősül erdőnek. Az elsőfokú határozatban foglaltak megváltoztatását az Art. 178. § 3. pontjára alapította, mivel az önkormányzati adóhatóság a felperesi adózó terhére a telekadó fizetési kötelezettség egésze, nem pedig az ingatlan felperes adóbevallásában adókötelezettséggel nem terhelhetőnek tekintett fele része vonatkozásában állapította meg az adókülönbözet összegét.

[3] A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Keresetében – többek között – előadta, hogy az ingatlan hasznosítása részben véderdő, részben egészség-gazdaság besorolású, a területre építési tilalom, illetve telekosztási tilalom került elrendelésre.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] Az ügyben eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.K.27.641/2016. számú perben a Pp. 155/C. § (3) bekezdése alapján a per tárgyalását felfüggesztette és a Kúriához fordult az Ör. más jogszabályba ütközésének vizsgálatát kezdeményezve.

[5] Az indítványozó szerint az Ör. 5. §-a a Htv. 6. § c) pontjába ütközik, mivel az önkormányzat nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat az adómérték meghatározásakor. Előadta, hogy az Ör. tárgybeli időszakban hatályos 5. §-a szerint az adó mértéke külterületi telek esetén 0 Ft/m2/év, belterületi épülettel be nem épített telek esetén 120 Ft/m2/év, belterületi beépített telek esetén 0 Ft/m2/év. Előadta, hogy a felperes 1/1 arányú tulajdonát képező Telki .../2. hrsz. alatti ingatlan, Telki Község Helyi Építési Szabályzatáról és Szabályozási Tervéről szóló 10/2006. (X. 11.) rendelet (a továbbiakban: HÉSZ) 21. § (3) bekezdése, valamint a rendelet 3. számú, a belterület és a közvetlen környezet szabályozási tervét tartalmazó melléklete értelmében Ev-2 besorolású véderdőnek minősül, ahol kizárólag olyan nem épület jellegű építmények, létesítmények helyezhetők el, amelyek az erdő védelmi rendeltetésének betöltését nem akadályozzák. A HÉSZ szerint védő rendeltetésű erdőterületen épületek nem helyezhetők el.

[6] A bíróság szerint az adott terület  az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdaságról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Erdőtv.) 24. § (2) bekezdés i) pontjának megfelelően településvédelmi funkciót szolgál, amely különleges kezelést igényel. Bár az ingatlanon az erdőgazdálkodás gazdasági funkciója nem, vagy csak korlátozott mértékben érvényesül, ugyanakkor a Htv. 52. § 16. pontja értelmében az erdő nem minősül teleknek, így annak tulajdonosa mentesül a helyi adófizetési-kötelezettség alól. Ugyanakkor az ingatlan után az erdőre vonatkozó kedvezmény mégsem érvényesíthető, mivel az adott földterület az ingatlan-nyilvántartásban nem erdő művelési ágban szerepel, illetve az ingatlan az Országos Erdőállomány Adattárában sem lelhető fel.

[7] A bíróság kiemelte továbbá, hogy a felperesi ingatlan alapterülete (4183 m2) folytán nem felel meg az Erdőtv. 6. § (1) bekezdésben meghatározott erdő fogalmának, mely az erdő minimális kiterjedését 5000 m2-ben állapítja meg.

[8] A bíróság szerint a felperes tulajdonában álló ingatlan természeti erőforrások védelmét, a helyi környezet- és természet védelmét szolgáló funkciót lát el. Ezek a funkciók ellátása Magyarország Alaptörvénye P. cikkének (1) bekezdése értelmében a Magyar Állam, illetőleg Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdésének 11. pontjának megfelelően a helyi önkormányzatok kötelezettségét képezi. Ennek megfelelően az ingatlan tulajdonosát a terület fenntartásával, megóvásával összefüggésben olyan kötelezettségek, így az építési korlátozás terheli, amelyek közfeladat ellátásával állnak összefüggésben. Ezeket a sajátosságokat az önkormányzat az adómérték telekre vonatkoztatott megállapításakor nem vette figyelembe, ezért az Ör. sérti a Htv. 6. § c) pontját.

[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján felhívta az önkormányzatot állásfoglalásának beszerzése végett.

[10] Az érintett önkormányzat állásfoglalásában kérte az indítvány elutasítását. Előadta, hogy a telki .../2. hrsz.-n felvett ingatlanra nem került a Htv. 52. § 43. pontja értelmében építési, illetve változtatási tilalom bejegyzésre. Az adott terület az Erdőtv. 6. § (1) bekezdése alapján nem minősül erdőnek, így a telekadó kötelezettség a telek tekintetében fennáll.

[11] Előadta továbbá, hogy a 3/2016. (II. 25.) önkormányzati rendelet hatályon kívül helyezte az Ör.-t.

[12] Az érintett önkormányzat vitatta a bíróság azon álláspontját, hogy a helyi önkormányzat kötelezettsége lenne a T. K. E. Sz. Kft. tulajdonában álló ingatlanon a természeti erőforrások védelmét, a helyi környezet- és természet védelmét szolgáló, valamint az egészséges életmód segítését célzó funkciót ellátó erdő biztosítása. Az érintett ingatlanon működtetett korábbi egészségügyi funkció (kórház), illetve a jelenlegi idősek otthona funkció egyaránt megkívánja az egészséges életmódot és a rekreációt szolgáló környezet, zöldfelület természeti erőforrások meglétét, amely a jelen ügyben az üzemeltető üzleti érdekkörébe tartozik.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[13] A Kúria a rendelkező rézben foglalt döntését az alábbiakkal indokolja:

[14] A Kúria elsőként azt állapította meg, hogy Telki Község Önkormányzatának a telekadóról szóló 3/2016. (II.25.) önkormányzati rendelet 9. §-a 2016. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az Ör.-t.  A bírói kezdeményezés, mint konkrét normakontroll sajátossága, hogy ebben az eljárásban a Kúria hatályon kívül helyezett önkormányzati rendeletet is vizsgálhat. A Kúria több döntésében, így legutóbb a Köf.5012/2016/4. számú határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. A Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróság – főszabályként – a közigazgatási határozat meghozatalakor alkalmazandó jogszabályokat veszi figyelembe. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára csakúgy, mint az abban az idősíkban hatályos magasabb jogszabályok figyelembe vételére [Indokolás (17)].

[15] A jelen normakontroll eljárás alapjául szolgáló peres ügy tárgya a felperes 2014-2015. évekre vonatkozó adókötelezettsége, így az ekkor hatályos joganyag az irányadó. [A Htv. 6. § c) pontját csak 2007. január 1-jei hatállyal helyezte hatályon kívül a 2016. évi LXVI. törvény, így a viszonyítás alapja a Htv. 2015. évben hatályos 6. § c) pontja.]

[16] A Kúria eljárását kezdeményező bíró szerint az Ör. a Hatv. 6. § c) pontjával ellentétes. Bár a Kúria eljárását kezdeményező végzés rendelkező része az Ör. egészét megjelöli, de az indítvány tartalmából kiderül, hogy a kezdeményezés az Ör. 5. § (4) bekezdését érinti, amely a telekadó mértékét határozza meg. Az Ör. 5. § (4) bekezdése szerint: „Belterületi épülettel beépített telek esetében a 3000 m2 -t meghaladó területű adóköteles telek 3000 m2 feletti része után a telekadó évi mértéke 120.- Ft/m2/év.”

[17] Az eljáró bíróság szerint az Ör. nem felel meg a Hatv. 6. § c) pontja azon elemének, amely szerint az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz igazodóan kell megállapítani. Az indítványban exponált probléma valójában arra irányult, hogy az adó mértéke azért törvénysértő, mert nem veszi figyelembe az adott ingatlan különleges funkcióját, mint helyi sajátosságot.

[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsának kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzatok telekadóztatási gyakorlatának vizsgálata tekintetében. A Köf.5024/2016/5. számú határozat összefoglaló megállapítása szerint a telekadóról szóló szabályozás során a törvényben meghatározott elvek alkalmazása körében igazodni kell ahhoz a szemponthoz, hogy az adómérték az adótárgy telek forgalmi értékéhez képest ne legyen túlzott. A Köf.5021/2016/3. határozatban megjelenített szempont, hogy a helyi önkormányzatoknak a telekadó mértékének meghatározása során tekintettel kell lenni a telkek – közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő – értékére is. A Köf.5018/2016/4. határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is.

[19] Jelen eljárás során elsőként az állapítható meg, hogy a felvetett probléma alapja nem az, hogy az adó mértéke a telek értékéhez képest eltúlzott. Maga az indítvány sem tartalmaz erre utaló adatot, nem jelöli meg a telek értékét. A Köf.5027/2016/4. számú döntés szerint, ha a vizsgálni kért helyi adó túlzott mértékének a megállapítására a Kúria előtti eljárásban nincs elég adat, úgy az az indítvány elutasítását eredményezi.

[20] Jelen eljárás során felvetett törvényességi vizsgálat tehát csak arra szorítkozhat, hogy az Ör. 5. § (4) bekezdésbe foglalt adómérték meghatározásánál az érintett önkormányzat tekintettel volt-e a az ingatlan(ok) rendeltetésében megnyilvánuló helyi sajátosságaira.

[21]     A Kúria eddigi gyakorlata a Hatv. 6. § c) pontjába foglalt helyi sajátosságok figyelembevételét alapvetően a telkek vagyoni értéken is kifejezhető sajátosságai alapján határozta meg (pl. közművesítettség, megközelíthetőség, panoráma stb.). Jelen eljárásban az indítványozó a helyi sajátosságokat a természeti erőforrások védelmében határozta meg. A Kúria ilyen – a nem kifejezetten vagyoni értéken is mérhető – sajátosságot eddig egy esetben ismert el, nevezetesen a temetők adóztatásával kapcsolatban. A vonatkozó gyakorlat szerint „A fővárosi önkormányzatot terhelő össztelepülési érdekű feladat esetén a kerületi önkormányzat a telekadó mértékének meghatározásakor a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti „helyi sajátosság” körében köteles értékelni azt a körülményt, hogy illetékességi területén köztemető közszolgáltatási funkcióval terhelt telek is van, mivel e közszolgáltatásnak a kerületi önkormányzat – és az önkormányzatot alkotó helyi közösség – is érintettje”. [Lásd: Köf.5066/2014/4. Indokolás (24) Köf.5060/2014/4.  Indokolás (25)]

[22] A Kúria megítélése szerint az Ör. 5. § (4) bekezdése nem sérti a Hatv. 6. § c) pontjában meghatározott helyi sajátosságok figyelembevételét, az nem hasonlítható a funkció szerinti különbségtétel fentebb bemutatott esetéhez.

[23] A Kúria jelen ügyben nyomatékosítja, hogy az önkormányzati rendeletek vizsgálatakor a normát kizárólag más jogszabályok rendelkezései alapján ítéli meg, ugyanakkor a normakontrollnak nem lehet szempontja az önkormányzati rendelet célszerűségének megítélése [Lásd legelőször Köf.5007/2013/4. számú határozat, indokolás (6)]. Amennyiben a Kúria célszerűségi vizsgálatot folytatna, úgy az önkormányzati jogalkotó hatáskörébe tartozó területre tévedne, amely megengedhetetlen. Jelen ügyben ilyen célszerűségi szempontnak tekinthető annak figyelembe vétele, hogy az adott ingatlan vonatkozásában az adó mértékének meghatározásakor az önkormányzat vajon megfelelően szolgálta-e a természeti erőforrások védelmét. Ilyen szempontokat a Hatv. nem tartalmaz.

[24] A Kúria utal arra is, hogy a normakontroll eljárás és a bíró által felfüggesztett tárgyalás alapjául szolgáló ügy eldöntésére irányuló peres eljárás jól elkülöníthető egymástól. A Kúria eljárásban a normával kapcsolatos más jogszabályban foglalt szempontok vehetők figyelembe, míg a bírói kezdeményezés alapjául szolgáló eljárásban a peres ügy összes körülményei.

[25] Így a normakontroll eljárással – azaz a telekadó mértékének a megítélésével – összefüggésben jelen ügyben nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Ör. 5. § (3) bekezdése szerint „Belterületi épülettel beépített telek esetében a 3000 m2-t meg nem haladó telek után a telekadó évi mértéke 0.- Ft/m2/év.”, illetve az is hozzátartozik a vizsgálni kért norma megítéléséhez, hogy az Ör. 5. § (5) bekezdése értelmében „A Helyi Építési Szabályzat és Szabályozási Tervben meghatározott Különleges területek közül a K-F Kutatás – Fejlesztés és rekreáció övezetbe tartozó belterületi épülettel beépített telek esetében 3000 m2 -t meghaladó területű adóköteles telek 3000 m2 feletti része után a telekadó évi mértéke 0.- Ft/m2/év.”  Ebben a szövegkörnyezetben – ahol az Ör. 5. § (3) és (5) bekezdése nem állapít meg telekadó-fizetési kötelezettséget – az Ör. 5. § (4) bekezdésben meghatározott 120 Ft/m2/év telekadó mértékről a normakontroll szintjén nem lehet megállapítani, hogy az érintett önkormányzat annak meghatározásakor nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat. Látható, hogy a terület nagysága és funkciója alapján is megvalósult a differenciálás a szabályozás szintjén.

[26] Ugyanakkor – mint fent a Kúria utalt rá – a normakontroll eljárástól el kell határolni a bírói kezdeményezés alapjául szolgáló eljárást, ahol a bírónak az ügy összes körülményeinek a figyelembe vételével kell dönteni. Így nem a normakontroll eljárás tárgya annak tisztázása, hogy az adott ingatlanon fennáll-e érvényes építési vagy telekosztási tilalom, vagy az hogy az adott ingatlannal kapcsolatban figyelembe veendő-e a Htv. és az Erdőtv. alapján az erdőkre vonatkozó kivételszabály. Ezt a peres eljárásban kell eldönteni.

[27] A fentiekre tekintettel a Kúria az indítványt a Bszi. 55. § (3) bekezdése alapján elutasította.  

A döntés elvi tartalma

[28] A Kúria a Alaptörvény és a Bszi. által lehetővé tett normakontroll során az önkormányzati rendeletek célszerűségi vizsgálatát nem végezheti el. Felhatalmazása arra terjed ki, hogy az önkormányzati rendeletek jogszerűségét, más jogszabályokkal való ellentétét vizsgálja, és az ellentét megállapítása esetén az önkormányzati rendeletet megsemmisítse.

Alkalmazott jogszabályok

[29] 1990. évi C. tv. 6. § c) pont

Záró rész

[30] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. április 11.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás sk. bíró