4/2015. számú BJE határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

KÚRIA

4/2015.BJE. szám

A Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa a Pécsi Ítélőtábla elnöke által benyújtott jogegységi indítvány alapján eljárva Budapesten, a 2015. november 16. napján tartott ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a büntetőeljárás során a hatáskörébe tartozó kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése érdekében magánfélként polgári jogi igényt nem érvényesíthet, és ennek biztosítása érdekében zár alá vételt sem indítványozhat.

Indokolás

I.

A Pécsi Ítélőtábla elnöke a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja és a 33. § a) pontja alapján  – az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében – jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta (2014.El.II.E.52/2. szám).
A jogegységi indítvány szerint az ítélkezési gyakorlat megosztott abban a kérdésben, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) jogosult-e a büntetőeljárás során magánfélként fellépve polgári jogi igényt érvényesíteni, és ennek biztosítására zár alá vételt indítványozni. Az indítványozó utalt arra, hogy a Pécsi Törvényszék másodfokú tanácsai és más bíróságok is ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokat hoztak a nyomozási bírók döntéseinek felülbírálata során a zár alá vétel elrendelése kérdésében.

Az indítványozó az eltérő álláspontok szemléltetésére a következő bírósági határozatokra hivatkozott:

1./ A Pécsi Járásbíróság Nyomozási Szabálysértési Csoportja a 2014. július 28. napján meghozott 13.Bny.276/2014/2. számú végzésével a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága által előterjesztett polgári jogi igény és zár alá vételre vonatkozó indítvány alapján a gyanúsított tulajdonában lévő ingatlanra a zár alá vételt elrendelte.

A másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék a 2014. augusztus 15. napján meghozott 2.Bnyf.133/2014/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV tv.) 13. § (1) bekezdés e) pontja alapján a NAV jogosult a polgári jogi igény előterjesztésére, azaz erre a törvényi rendelkezésre figyelemmel az állam az őt megillető polgári jogi igény érvényesítésével kifejezetten a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt bízta meg.

2./ A Pécsi Járásbíróság Nyomozási Szabálysértési Csoportja a 2014. április 24. napján meghozott 9.Bny.156/2014/2. számú végzésével a NAV Dél-dunántúli Regionális Adóigazgatási Főigazgatósága által előterjesztett polgári jogi igény és zár alá vétel elrendelésére vonatkozó indítvány alapján a gyanúsított tulajdonában álló ingatlanokra zár alá vételt rendelt el.

A másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék a 2014. május 19. napján meghozott 2.Bnyf.73/2014/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Indokolásában csak arra hivatkozott, hogy a NAV Dél-dunántúli Regionális Főigazgatóságának főigazgatója polgári jogi igényt terjesztett elő, és egyben zár alá vétel elrendelését indítványozta.

3./ A Kaposvári Járásbíróság a 2013. április 24. napján meghozott 3.Bny.266/2013/2. számú végzésével a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága által bejelentett polgári jogi igény, valamint zár alá vétel elrendelésére vonatkozó indítványa alapján a gyanúsított ingatlanaira zár alá vételt rendelt el.

A másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék a 2013. május 17. napján meghozott Bnyf.193/2013/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Indokolásában csupán arra hivatkozott, hogy az ügyben a polgári jogi igény előterjesztésére jogosult NAV az igényt előterjesztette, és indítványt tett a zár alá vétel elrendelésére, az elsőfokú bíróság pedig helyesen állapította meg, hogy a zár alá vétel elrendelésének feltételei fennállanak.

4./ A Szolnoki Járásbíróság a 2013. október 16. napján meghozott 16.Bny.516/2013/2. számú végzésével a gyanúsított ingatlanára zár alá vételt rendelt el.

A másodfokon eljáró Szolnoki Törvényszék a 2013. november 27. napján meghozott 1.Bnf.411/2013/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában kifejtette, miszerint helyes a nyomozási bíró azon álláspontja, hogy a NAV az állam, mint magánfél képviseletében polgári jogi igényt terjeszthet elő.

Az indítványozó a következő, az előző határozatokban kifejtettel ellentétes álláspontot tartalmazó döntésekre hivatkozott:

5./ a Pécsi Járásbíróság Nyomozási Szabálysértési Csoportja a 2014. május 29. napján meghozott 13.Bny.202/2014/2. számú végzésével a gyanúsított rendelkező részben megjelölt ingóságaira, valamint bankszámláira nézve zár alá vételt rendelt el, ugyanakkor a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága polgári jogi igény biztosítását célzó zár alá vétel elrendelésére irányuló indítványát elutasította.

A végzés indokainak lényege a következő:

A gyanú tárgyát képező bűncselekmény sértettje a Magyar Állam, és nem a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága. Az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 54. § (2) bekezdése szerint a magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett, míg a (4) bekezdés alapján a polgári jogi igényt – a polgári perrendtartásban meghatározott feltételek esetén – az ügyész is érvényesítheti. Ezért az állam nevében csak az ügyész léphet fel polgári jogi igénnyel, annak előterjesztésére a NAV nem jogosult, az erre vonatkozó felhatalmazást adó NAV tv. a Be. vonatkozó rendelkezéseivel ellentétes.

A fentieken túl gátolja az adóhatóság büntetőeljárásban való igényérvényesítésének jogát az a tény is, hogy a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága az igényét a közigazgatási jog, közigazgatási-adóhatósági, adóigazgatási eljárás keretében jogosult és köteles érvényesíteni, ezen alá-fölé rendeltségen nyugvó eljárás alapjaiban különbözik a mellérendeltségen alapuló polgári jogi jogviszonyoktól, és ezen eljárás a büntetőeljáráson kívül, attól függetlenül zajlik.

A másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék a 2014. szeptember 1. napján meghozott 3.Bnyf.119/2014/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az eljárás tárgyát képező költségvetési csalás bűntettének sértettje a magyar költségvetés, azaz a Magyar Állam, és a Be., valamint az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései értelmében a Magyar Állam sértett nevében nem a NAV, hanem az ügyész jogosult a polgári jogi igény előterjesztésére. Utalt arra is, hogy abban az esetben, ha a NAV sértettként, illetve magánfélként lépne fel a büntetőeljárásban, az ellentétes lenne a büntetőeljárás jellegével, miután a NAV mint nyomozóhatóság a Be. 36. § (2) bekezdésében írt felhatalmazás alapján nyomozati feladatokat lát el a költségvetési csalás miatt folyó büntetőügyben, így a Be. 38. § (1) bekezdés b) pontjában írt tilalom ellenére a magánfél végezné a nyomozási tevékenységet.

Kifejtette, hogy az adóhatóság saját hatáskörében jogosult határozathozatalra, így az adóalannyal szemben az adójogviszonyból eredő követelése érvényesítése érdekében polgári peres eljárást nem indíthat. Az adóhatóság határozatának megtámadását követően született másodfokú adóhatósági határozatot a kötelezett a Pp. XX. Fejezete szerint folyó eljárás keretében jogosult megtámadni, és ebben az eljárásban a Pp. 327. § (1) és (2) bekezdésében írtak szerint az adóhatóság kizárólag alperes lehet; tehát a Pp. szabályai szerint igényének érvényesítése érdekében nincs keresetindítási joga, ugyanakkor az ügyésznek a Pp. 9. § (1) bekezdésén alapuló perindítási joga nem áll ellentétben a Be. egyetlen rendelkezésével sem. Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az adóhatóság az adóigazgatási jogkörében széles körű jogosítványokkal rendelkezik, így a bírósági döntés nem zárja el az igény érvényesítésének lehetőségétől.

6./ A Kaposvári Járásbíróság a 2014. július 30. napján meghozott 4.Bny.452/2014/4. számú végzésével a terheltek ingó és ingatlan vagyonára zár alá vételt rendelt el. Végzésének indokolásában csupán arra hivatkozott, hogy a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága a polgári jogi igény biztosítására zár alá vételi indítványt terjesztett elő.

A másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék a 2014. augusztus 25. napján meghozott 2.Bnyf.313/2014/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága zár alá vételre irányuló indítványát elutasította.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a NAV tv. 13. § (2) bekezdés e) pontjában foglaltak, valamint a büntetőeljárási törvény rendelkezései ellentétesek, és irányadónak a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit tekinti. Megítélése szerint a Be. 56. § (1) bekezdése nem ad lehetőséget arra, hogy nem az állam arra feljogosított szerve által adott meghatalmazás alapján, hanem más törvény felhatalmazása alapján járjon el a NAV az állam nevében a polgári jogi igény előterjesztése során, ezért a NAV képviseleti jogosultsága hiányzik, így a Be. 159. §-ában írt kényszerintézkedés, a zár alá vétel indítványozására a sértett nevében a NAV tv. sem jogosítja fel a NAV-ot.

7./ A Veszprémi Városi Bíróság a 2013. szeptember 30. napján meghozott 14.Bny.545/2013/3. számú végzésével a gyanúsítottak tulajdonában lévő, tételesen megjelölt ingóságokra és ingatlanokra zár alá vételt rendelt el a NAV Közép-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága által bejelentett polgári jogi igény kielégítésének biztosítása érdekében.

A másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék a 2013. december 10. napján meghozott 2.Bnyf.340/2013/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a NAV Közép-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóságának a zár alá vétel elrendelése érdekében előterjesztett indítványát elutasította.
Végzésének indokolásában a Be. 51. § (1) bekezdésére, valamint 54. § (1) bekezdésére hivatkozott azzal, hogy a NAV a büntetőeljárási törvény szerint nem sértett, és ennek folytán magánfélként nem léphet fel; a külön törvényben képviseletre feljogosított személy kitétel pedig gyűjtőfogalom, ilyen jogosultságot a NAV tv. nem eredményezhet. A NAV a Be. 56. § (1) bekezdésében írt meghatalmazottnak sem tekinthető, így képviseleti jogosultság hiányában az állam nevében polgári jogi igény előterjesztésére – és értelemszerűen az ezzel kapcsolatos zár alá vétel elrendelésének indítványozására – nem jogosult.

Az indítványozó hangsúlyozta, hogy az ellentétes döntésekkel érintett ügyek mindegyikének közös jellemzője, hogy a költségvetési csalás bűntette miatt indult büntetőeljárásokban a nyomozást a Be. 36. § (2) bekezdés d) pontja alapján a NAV végezte, és a döntésekben megfogalmazott ellentétes elvi álláspontok a NAV tv. és a Be. rendelkezésének inkoherenciájából következnek.

Ezért az egységes bírói gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi eljárásra tett indítványt.

A legfőbb ügyész BF.762/2015/1. számú indítványában úgy nyilatkozott, hogy a NAV tv. 13. § (2) bekezdés e) pontja alapján a NAV előterjesztheti a hatáskörébe tartozó kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt az állam nevében a polgári jogi igényt. Az Alaptörvény R) Cikkének (2) bekezdése szerint az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Ezért nincs alap a NAV tv. - a NAV adóztatási szervét és vámszervét polgári jogi igény benyújtására felhatalmazó -  rendelkezésének figyelmen kívül hagyására.

Álláspontja szerint ezt támasztja alá a Be. 335. § (2) bekezdése, mely szerint a bíróság ítéletében a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét meghatározza, és ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálnia.

Egyetértett ugyanakkor azzal az állásponttal, hogy a költségvetési csalás sértettje nem a NAV, hanem a Magyar Állam, amennyiben az a NAV hatáskörébe tartozó kötelező befizetéssel vagy költségvetési támogatással összefüggésben elkövetett bűncselekmény. Ugyanakkor – miután a Magyar Állam nevében eljárva a NAV adóztatási szerve és vámszerve jogosult a polgári jogi igény érvényesítésére – a polgári perrendtartásban foglalt rendelkezések, valamint a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett az ügyész ebben az esetben nem jogosult a polgári jogi igény érvényesítésére.

Hivatkozott a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) elévülésre vonatkozó rendelkezéseire is; az Art. 164. § (1a) bekezdésének a-e) pontja szerint az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a törvényben felsorolt bűncselekmények büntethetősége el nem évül. Az Art. idézett rendelkezéseiből álláspontja szerint az következik, hogy a Magyar Állam a központi költségvetést károsító bűncselekményekkel okozott adó- és vámbevétel csökkenés megtérítése iránti jogát egy közhatalmi funkcióval felruházott intézmény, a NAV szervein keresztül érvényesíteni képes, ezért a Pp. 9. § (1) bekezdésében írtak alapján az ügyész ilyen bűncselekményekkel összefüggésben nem jogosult polgári jogi igény előterjesztésére, és arra a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:405. § (2) bekezdése alapján az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter sem jogosult.

Így megítélése szerint a Be. 335. § (2) bekezdéséből következően a polgári jogi igény bejelentésére lehetőség van, azonban annak előterjesztésére nem jogosult sem a Magyar Állam sértettet a polgári jogviszonyokban képviselő miniszter, sem pedig az ügyész; erre a NAV tv. a NAV-nak adott felhatalmazást.

Emellett azonban álláspontja szerint a NAV tv. kizárólag a polgári jogi igény előterjesztésére jogosítja fel a NAV adóztatási szervét és vámszervét abban az esetben, ha a NAV hatáskörébe tartozó kötelező befizetéssel, illetve költségvetési támogatással összefüggésben elkövetett bűncselekményről van szó, és ebből következően a Be. 51. § (2) bekezdésében felsorolt egyéb sértetti jogosítványokat a NAV adóztatási és vámszervei nem gyakorolhatják, így nincs lehetőségük a zár alá vételre irányuló joghatályos indítvány előterjesztésére sem.

Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa jogegységi határozatában állapítsa meg: a NAV adóztatási szerve, illetve vámszerve a hatáskörébe tartozó kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt polgári jogi igény bejelentésére jogosult, azonban egyéb sértetti jogok gyakorlására, így az általa bejelentett polgári jogi igény biztosítása érdekében zár alá vételi indítvány előterjesztésére nincs törvényes lehetősége.

II.

Miután a jogegységi indítványban megjelölt jogkérdése kapcsán az eljárt bíróságok eltérő jogértelmezés alapján hozták meg döntéseiket, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata szerinti okból a jogegységi határozat meghozatala indokolt.

A Kúria ezért a jogegységi indítvány érdemi elbírálása végett a Bszi. 38. §-a szerint ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője az írásbeli indítványában foglaltakat fenntartotta, és azzal egyezően szólalt fel.
Hivatkozott emellett a Questor-károsultak kárrendezéséről szóló 2015. évi XXXIX. törvény 9. §-ának (1) bekezdésére és 12. §-ának (1) bekezdésére, mint a képviseleti jogosultság hasonló módon történő, külön törvény általi szabályozására.

III.

Az eldöntendő elvi kérdés az, hogy a büntetőeljárás során a NAV jogosult-e magánfélként fellépve polgári jogi igényt érvényesíteni, és ha igen, ennek biztosítására zár alá vétel elrendelését indítványozni.

A) A kérdés eldöntése kapcsán az alábbi törvényi rendelkezések az irányadók:

A büntetőeljárásról szóló a Be. 51. § (1) bekezdése alapján sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.
A Be. 54. § (1) bekezdése alapján magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít, és a felhívott törvényhely (4) bekezdése alapján a polgári jogi igényt – a polgári perrendtartásban meghatározott feltételek esetén – az ügyész is érvényesítheti.

A Be. 56. (1) bekezdése szerint a sértett jogait képviselője útján is gyakorolhatja; képviselőként meghatalmazás alapján ügyvéd, nagykorú hozzátartozó vagy külön törvényben feljogosított személy járhat el.

A NAV tv. 13. § (2) bekezdés e) pontja szerint a NAV adóztatási szerve, illetve vámszerve előterjeszti a hatáskörébe tartozó kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt az állam nevében a polgári jogi igényt.

A Be. 159. §  (2) bekezdése szerint akkor, ha az eljárás során polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, ezek biztosítására dolog, vagyoni értékű jog, követelés vagy szerződés alapján kezelt pénzeszköz zár alá vétele rendelhető el; a (3) bekezdés szerint a magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye.

A Be. 36. § (1) bekezdés (2) bekezdésének d) pontja szerint – többek között - a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés, költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásban a nyomozást a NAV végzi.

A Be. 38. § (1) bekezdés b) pontja szerint a büntetőügyben a nyomozóhatóság tagjaként nem járhat el az, aki az ügyben magánfélként vagy annak képviselőjeként vesz rész.

B) A Be. 51. § (1) bekezdése alapján tehát sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette, és a Be. 54. § (1) bekezdése alapján magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít.

A joggyakorlat egységes annak megítélésében, hogy az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. §-a, valamint a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. §-a szerinti költségvetési csalás bűntettének sértettje – amennyiben azt a NAV hatáskörébe tartozó kötelező befizetéssel vagy költségvetési támogatással összefüggésben követik el – a Magyar Állam.

A Be. nem hagy kétséget afelől, hogy polgári jogi igény előterjesztésére magánfélként kizárólag a sértett, illetve a Pp.-ben meghatározott feltételek esetén - a Be. 54. § (4) bekezdése alapján - az ügyész jogosult; a Be. más személyt ilyen jogosultsággal nem ruház fel.

A zár alá vétel elrendelésére vonatkozó jogosultság szabályozása körében sem tartalmaz a törvény egyéb szabályt, mint azt, hogy kizárólag a magánfél jogosult a kényszerintézkedés indítványozására.

Kétségtelenül ettől eltérő rendelkezést tartalmaz a NAV tv. 13. § (2) bekezdés e) pontja, amely szerint a NAV adóztatási szerve, illetve vámszerve előterjeszti a hatáskörébe tartozó kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt az állam nevében a polgári jogi igényt.

Az adóhatóság polgári jogi igény előterjesztésére vonatkozó jogosultsága nem ismeretlen a büntetőeljárás rendszerében. A Be. 54. § (4) bekezdése 2003. július 1. és 2006. június 3-a között hatályos rendelkezése szerint az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt az állam nevében a polgári jogi igény előterjesztésére az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal volt jogosult. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény 2. § (7) és (8) bekezdése – 2003. január 1-jétől –  összhangban állt a Be. ezen rendelkezésével, és alapvetően ezt a rendelkezést vette át a NAV tv. fent idézett 13. § (2) bekezdés e) pontja is.

A Be. 54. § (4) bekezdését azonban a 2006. évi LI. törvény 285. § (1) bekezdés b) pontja módosította, és ezen időponttól az eljárási törvény már nem tartalmazza az adóhatóságnak a polgári jogi igény bejelentésére vonatkozó felhatalmazását.

A Be.-t módosító törvény indokolása szerint a Be. 54. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal e jogosultsága a külön törvény (2002. évi L. törvény) alapján megszűnt.

Azaz a Be. hatályos rendelkezései nem jogosítanak fel -  az ügyész erre vonatkozó jogosultságán túlmenően - sértettnek nem minősülő személyt arra, hogy magánfélként fellépjen, azaz polgári jogi igényt érvényesítsen, és így arra sem, hogy ennek biztosítására zár alá vételt indítványozzon.

C) Az elvi kérdés vizsgálata során nem hagyhatóak figyelmen kívül a NAV további feladatai sem.

A NAV tv. 13. § (2) bekezdés f) pontja alapján a NAV lefolytatja az Art. szerint a központosított ellenőrzést, a felhívott törvényhely (4) bekezdés c) pontja alapján ellátja az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásával kapcsolatos, illetve az egyéb kötelező befizetésekkel kapcsolatos állami, az adó- és vámhatóság hatáskörébe utalt feladatokat, a (7) bekezdés alapján pedig a NAV a bűnüldözési és nyomozóhatósági jogkörében végzi a Be. által hatáskörébe utalt bűncselekmények megelőzését, felderítését, megszakítását és nyomozását.

Mindebből is következően az adóhatóságnak nem csak a polgári jogi igény révén van törvényes lehetősége arra, hogy az államnak a kötelező befizetéssel vagy költségvetési támogatással összefüggésben keletkezett igényét érvényesítse.

A legfőbb ügyész által is hivatkozott Art. 35. § (2) bekezdés e) pontja szerint akkor, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető, így az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos, valamint a költségvetési csalás elkövetésével vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény elkövetője is az azzal összefüggő adó tekintetében.

Az Art. 164. § (1a) bekezdés a-e) pontja alapján a bíróság által jogerősen megállapított, a Btk. szerinti csalás, költségvetési csalás, a 2013. június 30-ig hatályban volt korábbi Btk. szerinti költségvetési csalás, csalás, továbbá annak a 2011. december 31-ig hatályban volt rendelkezései szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, vagy a 2005. szeptember 1-ig hatályban volt rendelkezései szerinti társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megsértése, csődbűncselekmény esetén - ha azt adóra, járulékra, vagy költségvetési támogatásra követték el - az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

A fenti rendelkezések tehát egyértelművé teszik, hogy az adóhatóság az Art. rendelkezéseinek megfelelően jogosult, illetve kötelezett már a büntetőeljárás megindítása előtt a törvényben foglalt intézkedéseket megtenni a kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése érdekében, és a jogosultsága nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

Emellett a NAV jogosultsága nem kizárólag az adó megfizetésére kötelező határozat meghozatalában merül ki; az Art. 165. §-a alapján késedelmi pótlék, 170. §-a alapján adóbírság kiszabásáról is határozhat.

Az általa megállapított követelés érvényesítéséhez pedig más állami szerv, így a bíróság közreműködését igénybe sem kell vennie; közvetlenül intézkedéseket foganatosíthat a végrehajtás érdekében.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban Vht.) 1. §-a szerint a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá az egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján e törvény szerint kell végrehajtani, és a 3. § szerint akkor, ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a bírósági végrehajtás szabályai irányadók a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén is.

Az adóhatóság közigazgatási végrehajtási jogát az Art. rendelkezései biztosítják; a 72. § (1) bekezdése alapján az állami adóhatóság jár el minden adó, költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés, visszatérítés, állami garancia (kezesség) kiutalása és visszakövetelése során. Jogosult ugyanakkor az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtására, feltéve, ha azt a törvény nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe. A felhívott törvényhely (3) bekezdése szerint a végrehajtás foganatosítójaként az e törvény szabályai alapján az állami adóhatóság jár el.
Az Art. 144. §-a pedig rögzíti, hogy az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a Vht. rendelkezéseit alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít.

A fenti törvényi rendelkezések tehát nem hagynak kétséget afelől, hogy az adóhatóság a közigazgatási végrehajtás szabályai szerint jogosult eljárni. A közigazgatási végrehajtás a Vht.-ban szabályozott végrehajtási eljárások közötti gyűjtő kategória, körébe tartozik az adóvégrehajtás épp úgy, mint a szűkebb értelemben vett és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) alapján elrendelt végrehajtás. A közigazgatási végrehajtás azonban minden esetben a közigazgatási hatóság eljárási cselekménye, és mint ilyen kívül esik az igazságszolgáltatás körén.

Mindezek alapján az adóhatóság a büntetőeljárásban bejelentett polgári jogi igény érvényesítésétől függetlenül a Magyar Állam érdekében törvényi felhatalmazás alapján hozhat kötelező rendelkezéseket, és intézkedhet azok végrehajtása iránt.

A Legfelsőbb Bíróság a BH 2003.378. számú eseti döntésben mutatott rá arra, hogy a foglalás bejegyzésének nem csak a bírósági végrehajtó értesítése alapján, hanem a közigazgatási végrehajtás kapcsán tett intézkedés alapján is helye van. Indokolásában kifejtette, hogy a Vht. 3. §-a szerint - ha a törvény másként nem rendelkezik - a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlan-végrehajtás során is a bírósági végrehajtás szabályai irányadók; az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban a Vht. rendelkezéseit alkalmazza, és az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amelyeket a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít.

A BH 2005.69. számú eseti döntésben pedig leszögezte, hogy az adóhatósági végrehajtás során elrendelt üzletrész-foglalás a bírósági végrehajtás során foganatosított foglalással azonos, így – hivatalból – e körülményt is be kell jegyezni a cégjegyzékbe az adóvégrehajtó megkeresése alapján.

A NAV a fentiek, azaz a NAV tv., az Art., valamint a Vht. vonatkozó rendelkezései alapján – miként arra a Pécsi Törvényszék a 3.Bnyf.119/2014/3. számú határozatában helytállóan hivatkozott – saját hatáskörébe jogosult határozathozatalra, így polgári peres eljárást nem indíthat az adóalannyal szemben az adójogviszonyból eredő követelése érvényesítése érdekében.

Az adóhatóság igényét a közigazgatási- adóhatósági, adóigazgatósági eljárás keretében jogosult, de egyben köteles is érvényesíteni akár a büntetőeljárás megindulása előtt, akár a büntetőeljárás alatt is. A számára törvényben megállapított közhatalmi jogosítványaival élve köteles a végrehajtó hatalom részeként eljárni, és ezért nem terelheti a büntető igazságszolgáltatás adhéziós keretei közé az állam közhatalmi jellegű, Alaptörvényben lefektetett jogosítványaival kapcsolatos igényét.

D) A Be. 54. § (4) bekezdését módosító törvény alapján egyértelmű, hogy a jogalkotó a büntetőeljárási szabályok közül azért mellőzte az adóhatóság polgári jogi igény bejelentésére vonatkozó jogosultságát, mert ezt nem kívánta a továbbiakban biztosítani; a módosítással a jogalkotó nem iktatott a Be. 54. §-ába olyan rendelkezést, amely a sértetten, illetőleg az ügyészen kívül külön jogszabályban meghatározott személyt is felhatalmazna a polgári jogi igény érvényesítésére.

A Be. 54. § (1) bekezdése szerint magánfél a sértett, és a törvény nem ismer kétféle jogosultságot a polgári jogi igény előterjesztésére, hanem kizárólag a sértettet jogosítja fel erre.

Az Alkotmánybíróság 42/2005. (XI.14.) AB számú határozatának indokolása szerint annak nincs akadálya, hogy a közhatalommal rendelkező állami szervezet mint sértett a bűncselekményből származó vagyoni kárának megtérítése végett magánfélként fellépjen.

Azaz az Alkotmánybíróság is azt a közhatalommal rendelkező állami szervezetet tekinti feljogosítottnak a polgári jogi igény előterjesztésére, amely szervezet tényleges sértetti pozícióban van és így a Be. 54. §-a alapján jogosult fellépni a saját vagyoni hátrányának, kárának megtérítése érdekében.

Miután azonban a NAV nem minősül a költségvetést érintő bűncselekmények sértettjének, ezért polgári jogi igényt sem terjeszthet elő.

Így a legfőbb ügyész indítványa ugyan helytállóan hivatkozott az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdésére, mely szerint az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, azonban akkor, ha a bíróság a NAV tv. rendelkezései alapján járna el, és az adóhatóság polgári jogi igényét befogadná, úgy a Be. vonatkozó rendelkezéseit sértené meg.

Emellett a Be. 54. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakat nem lehet elkülönítetten értékelni a Be.-nek a zár alá vételre vonatkozó rendelkezéseitől.

A Be. 159. § (3) bekezdése alapján ugyanis a magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye. Azaz a polgári jogi igény, illetőleg a zár alá vétel indítványozására vonatkozó jogosultság nem különíthető el a sértettől; ezen jogosultságokkal csak és kizárólag a sértett élhet, olyan rendelkezést pedig az eljárási törvény nem tartalmaz, amely erre – akár kiterjesztő értelmezéssel - más személyt is feljogosítana.

Nem osztotta a Jogegységi Tanács a legfőbb ügyésznek az ügyész képviseleti jogosultságának kizárására vonatkozó érveit sem.

A Ptk. 1:1. §-a szerint e törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

A Ptk. 3:405. § (2) bekezdése szerint az államot a polgári jogi jogviszonyokban az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter képviseli.

Ahogy arra a legfőbb ügyész helytállóan rámutatott: a költségvetést károsító bűncselekménnyel okozott kár esetében nem a Ptk. 1:1. §-a szerinti mellérendeltségen és az egyenjogúság elvén alapuló polgári jogviszonyról van szó, hiszen a cselekménnyel okozott kár egy adóhatósági jogviszonyban jelenik meg, és ebben a közjogi jogviszonyban a Magyar Állam a jogai gyakorlására közhatalmi jogosítványokkal felruházott intézményrendszert működtet. Az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter ezért nem jogosult a polgári jogi igény bejelentésére.

Ez azonban nem zárja ki az ügyész jogát a polgári jogi igény bejelentésére.

A Be. 54. § (4) bekezdése a Pp.-ben meghatározott feltételekkel jogosítja fel az ügyészt a polgári jogi igény érvényesítésére. A Pp. 9. § (1) bekezdése alapján az ügyész a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett indíthat keresetet, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet.

Mindebből következően a Be. rendelkezései alapján a sértett – az adott ügyekben a Magyar Állam – érdekében az ügyész jogosult a polgári jogi igény bejelentésére.

Ennek nem mond ellent a Be. 335. § (2) bekezdésének rendelkezése sem, amely szerint akkor, ha a bíróság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálni, kivéve, ha az okozott kár vagy a vagyoni hátrány megtérítése iránti igény az 54. § (2a) bekezdése szerinti polgári jogi igény része.

Fentiekből következően akkor, ha a büntetőügyben eljáró bíróság az adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegét megállapítja, az ügyész által érvényesített polgári jogi igényt is elbírálja. A Be. 335. § (2) bekezdése tehát nem cáfolja, hanem alátámasztja az ügyész jogérvényesítési lehetőségét.

Miután a Be. 56. § (1) bekezdése alapján a sértett jogait képviselője útján is gyakorolhatja, a jogegységi tanács vizsgálta azt is, hogy a NAV tv. 13. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés értelmezhető-e úgy, mint az adóhatóság számára teremtett képviseleti jogosultság.

Képviselőként meghatalmazás alapján ügyvéd, nagykorú hozzátartozó, vagy külön törvényben erre feljogosított személy járhat el.

A NAV tv. 13. § (2) bekezdés e) pontja azonban csak annyit tartalmaz, hogy a NAV az állam nevében polgári jogi igényt jelenthet be. A törvény tehát a Be. szerint megkívánt képviseleti jogosultságot nem teremti meg, arra vonatkozóan semmilyen rendelkezést nem tartalmaz.

Azaz a NAV nem tekinthető az állam, mint sértett képviselőjének.

Erre tekintettel a jogkérdés eldöntése kapcsán nem tekinthető irányadónak a legfőbb ügyész képviselője által hivatkozott, a Questor-károsultak kárrendezéséről szóló 2015. évi XXXIX. törvény.
Ennek 9. § (1) bekezdése szerint az 1. § szerinti követeléseknek ellenérték fejében az Alapra történő átszállására a jogosult kérelmére, e törvény erejénél fogva kerül sor. A 12. § (1) bekezdése alapján pedig az Alapra átszállt követelések felszámolási eljárás során történő igényérvényesítésekor az Alapot a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény szerinti kielégítési sorrendben az Országos Betétbiztosítási Alappal és a BEVA-val azonos helyen, velük követelésarányosan illeti meg.

A büntetőeljárásban érvényesíthető polgári jogi igény kapcsán azonban nem erről van szó.

Nem vitás, hogy külön törvény képviseleti jogosultságot teremthet, azonban a 2015. évi XXXIX. törvény részint nem büntetőeljárásra, hanem felszámolási eljárásra vonatkozik, másrészt a Be. nem tartalmazza a képviseleti jogosultság szabályait a NAV tv. rendelkezései vonatkozásában. A felszámolási eljárás során ugyanis a képviseleti jog általános szabályai érvényesülnek, míg a Be. ettől eltérő, szigorúbb feltételek között szabályozza az igényérvényesítés lehetőségeit.

E) További érv az is, hogy a Be. 36. § (2) bekezdése alapján a NAV végzi a nyomozást a törvényben felsorolt bűncselekmények miatt; a taxatív felsorolás d) pontja tartalmazza a költségvetési csalást.

Az adóhatóság tehát a felsorolt bűncselekmények és így a költségvetési csalás miatt is nyomozó hatóságként jár el.

A Be. 38. § (1) bekezdés b) pontja szerint azonban büntetőügyben a nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el, aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, vagy azok képviselőjeként vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója.

Annak sincs jelentősége, hogy a nyomozás, illetve az igények érvényesítése során esetlegesen a NAV különálló szervei járnak el. A Be. 36. § (2) bekezdése ugyanis egységesen a NAV-ot nevezi meg nyomozó hatóságként, ezért a kizárás szabályai is a teljes szervezetre vonatkoznak.

Így az indítványozó által felhívott határozatokban a NAV indítványát elutasító bíróságok okszerűen mutattak rá arra, hogy a NAV nem járhat el ugyanabban az eljárásban egyszerre nyomozó hatóságként és polgári jogi igényt érvényesítő, illetve zár alá vételt indítványozó magánfélként.

Az elsődleges érdek pedig nyilvánvalóan az, hogy a Be. 36. § (2) bekezdés d) pontjának megfelelően a NAV a nyomozást végezze el, és az állam vagyoni igényének biztosítása érdekében az egyéb törvényekben meghatározott közhatalmi jogosítványaival élve járjon el.

F) A költségvetési csalásként minősülő bűncselekmények kapcsán emellett jelentősége van a Btk. 74. § (1) bekezdése szerinti vagyonelkobzásnak is.

A Kúria BK. 95. számú véleményének III. pontja szerint a költségvetési csalás elkövetőjével szemben akkor, ha a bűncselekmény a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze, a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni. Ugyanez irányadó, ha az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt veszi jogosulatlanul igénybe, azzal, hogy ilyenkor a vagyonelkobzás mértékénél a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény az irányadó.

A kollégiumi vélemény szerint a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel akkor, ha kiesett bevétel megfizetésére a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve a jóváhagyott céltól eltérően felhasznált pénzeszközök visszafizetésére az annak kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik azzal gazdagodott, már kötelezte, nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának. Amennyiben pedig a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított bevétel-kiesés, jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve a jóváhagyott céltól eltérő felhasználás mértékét, az intézkedést – az egyéb feltételek fennállása esetén – a fennmaradó részre kell alkalmazni.

Fentiekből következően az állam megtérítési igénye a kötelezően alkalmazandó vagyonelkobzás elrendelésével akkor is megtérül, ha a NAV nem élhet a polgári jogi igény bejelentésének jogosultságával.

A vagyonelkobzás biztosítása érdekében pedig az ügyész a Be. 28. § (7) bekezdésében, illetve 159. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel már a nyomozás során zár alá vétel elrendelését indítványozhatja.

IV.

Mindezek alapján a Kúria Jogegységi Tanácsa megállapította, hogy a NAV a költségvetési csalás bűncselekménye miatt indult eljárásban nem minősül sértettnek, így magánfélként polgári jogi igényt nem érvényesíthet és ennek biztosítására zár alá vétel elrendelésére vonatkozó indítványt sem terjeszthet elő, és a jogegységi indítvány alapján eljárva az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata szerinti okból a rendelkező rész szerint határozott.

A jogegységi tanács a határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.

Budapest, 2015. november 16.

Dr. Székely Ákos sk. a jogegységi tanács elnöke
Dr. Csák Zsolt sk. előadó bíró
Dr. Mészár Róza sk. bíró
Dr. Akácz József sk. bíró
Dr. Katona Sándor sk. bíró
a jogegységi tanács tagjai