2/2016. számú BJE határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Kúria

2/2016. BJE. szám

A Kúria büntető jogegységi tanácsa a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője által előterjesztett indítvány alapján indult jogegységi eljárásban Budapesten, a 2016. október 18. napján megtartott ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 197. § (1) bekezdésébe ütközik és a (2) bekezdésre figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősül a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette, ha a cselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, függetlenül attól, hogy azt kényszerítéssel valósította-e meg.

Indokolás:

I.

A)
A Kúria Büntető Kollégiumának vezetője a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdésének a) pontjának felhatalmazása alapján eljárva jogegységi eljárást kezdeményezett a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szexuális erőszakról szóló 197. §-ának értelmezése kapcsán akkor, ha a sértett az elkövetéskor a tizenkettedik életévét még nem töltötte be, és az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt állt.

Indítványában arra hivatkozott, hogy e bűncselekmény minősítése kapcsán az ítélkezési gyakorlat megosztott.

Az ennek igazolására felhívott bírósági határozatok a következők:

1.
A Kecskeméti Törvényszék a 2015. szeptember 22. napján kelt 11.B.349/2015/9. számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontjának III. fordulatára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében, és ezért tizenkét év szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.
A törvényszék által megállapított tényállás lényege a következő volt:

A sértettet, a 2010. június 29. napján született leánygyermeket édesanyja megbízásából a terhelt vitte óvodába 2015 februárjában, és egy alkalommal onnan hazafelé tartva a kislány nadrágját és alsóneműjét lehúzva simogatta annak nemi szervét, majd a sajátját a kislány nemi szervéhez nyomta. Cselekményét 2015 áprilisában megismételte.

Az ítélet indokolásában a törvényszék kifejtette, hogy miután a terhelt cselekményét tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére követte el, az a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütközik, ugyanakkor – bár a terhelt erőszakot nem fejtett ki, fenyegetést nem alkalmazott – a gyermek függelmi viszonyban állt vele és életkorára tekintettel védekezésre képtelen volt, így a bűncselekmény a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősül.

A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2016. február 2. napján meghozott Bf.III.733/2015/5. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatva a terhelt cselekményét a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősítette, és a vele szemben kiszabott büntetést hét évi szabadságvesztésre és hat évi közügyektől eltiltásra enyhítette.

Indokolásának lényege a következő:

A Btk. 197. § (1) bekezdése a szexuális erőszaknak azokat az alapeseteit tartalmazza, amikor az elkövető a bűncselekményt erőszakkal vagy minősített fenyegetéssel [a) pont], illetve más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát felhasználva [b) pont] követi el. Ugyanakkor a Btk. 197. §-ának szerkezeti felépítéséből következően a (2) bekezdésben alapesetként szabályozza azt, amikor az elkövető erőszak vagy minősített fenyegetés nélkül tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.

A Btk. 197. § (3) bekezdése azokat a minősítő körülményeket állapítja meg, amelyek megvalósulása esetén az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény súlyosabban büntetendő, és a 197. § (4) bekezdésének b) pontja kombinálja a (3) bekezdésében írt minősítő körülményeket, míg az a) pontja további minősítő körülményként jelöli meg a sértett tizenkettedik életévének be nem töltését. A Btk. 197. § (4) bekezdésének a) pontja az 1. fordulatában visszautal az (1) bekezdés a) pontjára, a 2. fordulat a (3) bekezdés b) és c) pontjára, de a (3) bekezdés bevezető mondata egyúttal visszautal az (1) bekezdésre.

Ezért álláspontja szerint a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak csak abban az esetben minősül a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pont 2. fordulata szerint, ha az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy a sértett nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy a befolyása alatt álló személy, illetve azt azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva többen követik el, feltéve, hogy ennek során a sértettel szemben erőszakot, vagy minősített fenyegetést alkalmaznak, továbbá akkor, ha a sértett – életkortól független – védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát használják fel szexuális cselekményre.

2.
A Szegedi Törvényszék a 2015. szeptember 10. napján kelt B.1293/2014/30. számú ítéletében a terheltet – bűnösségét a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontjának 2. fordulata szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében és a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében megállapítva – halmazati büntetésül kilenc év szabadságvesztésre és kilenc év közügyektől eltiltásra ítélte.

A törvényszék által megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt a 2001. augusztus 29. napján született sértett bizalmába férkőzött és a szülei hozzájárulásával nála tartózkodó sértettet 2012 decemberében először arra kérte, hogy érzelmi kötődésének jeléül simogathassa, majd arra, hogy vetkőzzön le előtte, végül a tizenkettedik életévét még ekkor be nem töltött sértettel orálisan fajtalankodott. Ezt követően a terhelt a hozzá érzelmileg erősen kötődő sértettel – annak tizenkettedik születésnapja után is – heti rendszerességgel fajtalankodott 2013. december 5. napjáig.

Az ítélet indokolásában a törvényszék kifejtette, hogy miután a sértett szülei úgy hitték, hogy a fiúgyermekük a terheltnél biztonságban van, a cselekmények elkövetése idején a terhelt felügyelete alatt állt; ezért a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett cselekmény egyben a terhelt felügyelete alatt álló személy sérelmére elkövetettnek is minősül, ekként az a szexuális erőszak legsúlyosabban büntetendő esete.

A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2016. május 4. napján meghozott Bf.I.830/2015/20. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a kiszabott büntetést nem érintve a terheltnek a törvényszék által folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősítette.

Az ítéletet az előzőekben ismertetett ítélőtáblai határozatban kifejtettekkel egyezően indokolta.

3.
A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a 2013. november 19. napján kihirdetett 1.B.IV.1464/2012/38. számú ítéletében a terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, 3 rendbeli – melyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett – szemérem elleni erőszak bűntettében megállapítva őt halmazati büntetésül tizenkét év fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege a következő:

A terhelt élettársa távollétét kihasználva 2011-ben, majd 2012-ben a március 3. napjáig terjedő időben – pontosan meg nem határozható időpontokban – több alkalommal zaklatta élettársa velük élő, 2005. november 2. napján született kislányát, annak bugyijába nyúlva, ujját nemi szervébe dugva.

Ezen túl 2011 nyarán az élettársa két, náluk látogatóban lévő húgát – akik közül az egyik 2002. október 28. napján, a másik 2004. szeptember 12. napján született – ölébe ültette, bugyijukba nyúlt, és ujját nemi szervükbe dugta.

A bíróság a tényállásban rögzítette azt is, hogy a terhelt élettársának gyermeke a terhelt és az élettársa közös nevelése, húgai pedig közös felügyeletük alatt álltak.

A cselekményeket az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvényt alkalmazva bírálta el, megállapítva, hogy azokat a terhelt tizenkettedik életévüket be nem töltött – így a hivatkozott törvény 210. §-ára figyelemmel védekezésre képtelen – sértettek sérelmére követte el, akik közül élettársa gyermeke a nevelése, húgai pedig a felügyelete alatt álltak, és a cselekményeket ennek megfelelően minősítette.

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2014. május 7. napján kelt 24.Bf.IV.6310/2014/6. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatva a terhelt cselekményeit 3 rendbeli, a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint büntetendő, egy esetben folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének minősítette, a büntetés tartamát nem érintve.

Indokolásában kifejtette, hogy a terhelt cselekményei nem minősülnek súlyosabban azért, mert azokat nevelése, illetve felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, miután  – az elbíráláskor hatályos – Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti, azaz a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntettére nem vonatkozik a Btk. 197. § (3) bekezdés b) pontja szerinti minősítő körülmény.

A jogerős határozatok ellen az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozatára figyelemmel a Legfőbb Ügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

A felülvizsgálati eljárást lefolytatva a Kúria a 2015. január 27. napján meghozott Bfv.I.1537/2014/4. számú ítéletével a támadott határozatokat megváltoztatva a szabadságvesztést a Btk. 81. § (2) és (3) bekezdése alapján tekintette kiszabottnak; egyebekben azonban azokat hatályban tartotta.

Ítéletében ugyanakkor rámutatott arra, hogy a másodfokon eljárt törvényszék tévesen minősítette a terhelti cselekményeket. Nem osztotta a másodfokú bíróság álláspontját, amely szerint a Btk. 197. § (2) bekezdése olyan önálló tényállást tartalmaz, amelynek nincs minősített esete, illetve az csak akkor állapítható meg, ha a cselekményt a Btk. 197. (1) bekezdés a) pontja szerinti tényleges erőszakkal vagy fenyegetéssel követik el.

Kifejtette: a Btk. 197. § (2), (3) és (4) bekezdésének összevetéséből az következik, hogy a (2) bekezdés szerinti, a tizenkét év alatti személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak minősített esete valósul meg, ha a sértett az elkövető nevelése, illetve felügyelete alatt áll; azaz a tizenkettedik életévét be nem töltött passzív alany sérelmére tényleges erőszak nélkül is megvalósul a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő eset.

A kiszabott büntetés törvényes voltára tekintettel azonban a minősítést nem változtatta meg.

4.
A Miskolci Törvényszék a 2015. január 26. napján kihirdetett 4.B.1845/2014/24. számú ítéletében a terhelt bűnösségét a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző és a  (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében állapította meg, és ezért hét évi szabadságvesztésre és hét évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2013. november 4. napját követően – pontosan meg nem határozható időpontokban – öt alkalommal élettársa 2004 októberében született és a velük közös lakásban élő kisfiának nadrágjába nyúlva annak nemi szervét simogatta, húzogatta. A kisfiú nem mert erről beszélni senkivel. Majd 2013. december 8. napján élettársa testvérének lakásán – miközben annak három kiskorú gyermeke is jelen volt – ismét a sértett nadrágjába nyúlt és annak nemi szervét simogatta. A jelen lévő gyermekek közül az egyik – egy hat éves kisfiú – édesanyjának elmesélte a történteket, majd a sértett édesanyja feljelentést tett.

A Debreceni Ítélőtábla a 2015. október 20. napján kihirdetett Bf.I.135/2015/15. számú ítéletében az első fokú ítéletet megváltoztatta, a kiszabott büntetést enyhítette, azonban a minősítést nem érintette.

Hivatkozva a Kúria Bfv.I.438/2014/5. számú és Bfv.I.1537/2014/4. számú határozataira, jogirodalmi állásfoglalásokra, továbbá utalással a 2011/93. EU Irányelvben foglaltakra kifejtette: a Btk. 197. § (2) bekezdés szerinti alapesetben megjelenő fokozottabb büntetőjogi védelem tényéből következik, hogy amennyiben a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában írtak – köztük a hozzátartozó sérelmére történő elkövetés – is megállapíthatóak, úgy a szexuális erőszak tényleges kényszerítés nélkül is a (4) bekezdés a) pontjában írt minősített esetként valósul meg.

5.
A Debreceni Törvényszék a 2016. január 20. napján kelt 24.B.444/2015/28. számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerinti szexuális erőszak bűntettében, és ezért öt év hat hónap fegyházbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás lényege szerint a terhelt 2014 tavaszától élettársa 2003 novemberében született és velük közös háztartásban élő kislányát anyja távollétében többször megsimogatta, puszilgatta, majd 2014 nyarán megkérdezte tőle: ki akarja-e próbálni a szexet. Miután a sértett igennel válaszolt, a padlástérben közösült a sértettel.

A Debreceni Ítélőtábla a 2016. április 4. napján kihirdetett Bf.II.145/2016/4. számú ítéletével megváltoztatta a törvényszék határozatát, és a minősítést nem érintve súlyosította a büntetést.

Kifejtette, hogy a terhelt és a – tizenkettedik életévét be nem töltött – sértett között a szexuális cselekményt megelőzően, illetve annak során kényszerítés, illetve fenyegetés nem történt; a terhelt nem a sértett védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát használta fel a szexuális cselekményre, ezért a Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak bűntette így a sértett kifejezett beleegyezése mellett is megvalósult. Miután azonban ugyanezen szakasz (3) bekezdésének b) pontja, valamint a (4) bekezdésének a) pontja szerint súlyosabban minősül a cselekmény, ha azt az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, és a terhelt a sértett nevelőapja, a cselekményt az elsőfokú bíróság helyesen minősítette.

6.
A Győri Törvényszék a 2015. március 10. napján meghozott B.415/2014/6. számú ítéletében a terhelt bűnösségét felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bekezdés, (3) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a) pont] állapította meg, és ezért tíz év szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélete.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a 2007. november 20. napján született sértett édesanyja 2013 nyarán a gyermek felügyeletét nagybátyja, a terhelt felügyeletére bízta. Ezt kihasználva a terhelt a gyermek bugyiját lehúzva nemi szervét nyalogatta. Egy másik alkalommal saját nadrágját levéve arra utasította a gyermeket, hogy nemi szervét simogassa. A gyermek komoly félelmében ennek eleget tett. Egy alkalommal pedig a kislány bugyijába nyúlva annak nemi szervét és fenekét markolászta. Majd 2014. január 19. napján ismét a gyermek bugyijába nyúlt és erőteljesen megmarkolta annak nemi szervét és fenekét.

A Győri Ítélőtábla a 2015. november 3. napján meghozott Bf.28/2015/6. számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

Rámutatott, hogy a törvényi normaszöveg a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekményhez úgy kapcsolja a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontjában előírt, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést, hogy visszautal a Btk. 197. § (3) bekezdésének b) pontjára, amely arra az esetre vonatkozik, ha a sértett az elkövetőnek hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll.

7.
A Pécsi Ítélőtábla a 2015. április 28. napján meghozott Bkk.I.96/2015/3. számú végzésében a szexuális erőszak bűntette miatt indult büntetőügyben az eljárás lefolytatására a Pécsi Járásbíróságot jelölte ki.

Döntését azzal indokolta, hogy a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző szexuális erőszak bűntette alapeset, ahhoz a törvény további minősítő körülményeket nem állapít meg, ezért a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak csak akkor minősül súlyosabban, ha azt erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel valósítják meg és a sértett az elkövetővel kapcsolati viszonyban áll. Ezért a vádirati tényállás szerint kényszer- és erőszakmentesen megvalósított bűncselekmény a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősül, így annak elbírálása a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A döntés közzétételre került ÍH.2015.45. számon.

8.
A Szegedi Ítélőtábla a 2016. január 25. napján meghozott Bpkf.I.27/2016/2. számú végzésével helybenhagyta a Szegedi Törvényszék 2015. december 9. napján kelt 7.B.1061/2015/4. számú áttételt elrendelő végzését. Kifejtette, hogy a vádirati tényállás szerint a terhelt a szexuális cselekményt a tizenkettedik életévét be nem töltött unokája sérelmére erőszak vagy minősített fenyegetés nélkül valósította meg, ekként az – a vádtól eltérően – a Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti alapesetként értékelendő. A büntetőeljárás lefolytatására így a Karcagi Járásbíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

9.
A Fővárosi Ítélőtábla a 2015. július 1. napján meghozott 6.Bkk.10751/2015/3. számú végzésében az eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszéket jelölte ki. A Btk. 197. §-ának nyelvtani és rendszertani értelmezésével, valamint minősítési rendszerének elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére a hozzátartozó által megvalósított szexuális erőszak nem csupán akkor minősül súlyosabban, ha azt erőszakkal vagy élet, testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítve, avagy többek által elkövetve valósítják meg, hanem e körülmények hiányában is. Ekként az ilyen magatartás a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja szerinti – öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett – bűncselekménynek minősül, aminek elbírálása a Be. 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.

10.
A Fővárosi Ítélőtábla a 2015. július 27. napján meghozott 3.Bkk.10834/2015/3. számú végzésében az eljárás lefolytatására ugyancsak a Fővárosi Törvényszéket jelölte ki. Kifejtette, hogy a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja szerinti – öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett – minősített eset megállapíthatóságához már az is elegendő, hogy az elkövető a tizenkettedik életévét be nem töltött, nevelése alatt álló személy sérelmére kövesse el a bűncselekményt; ez esetben nem tényállási elem az erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés. Az ügy elbírálása ezért a Be. 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.

B)
A kollégiumvezető arra tett indítványt, hogy a jogegységi tanács minősítse a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja szerint annak a cselekményét, aki a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.

C)
A legfőbb ügyész jogegységi indítványra tett nyilatkozata a következő:

Álláspontja szerint a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja szerint büntetendő, aki a hozzátartozója, vagy a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a befolyása alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére követi el a szexuális bűncselekményt.

Indokolásában kifejtette, hogy részint a 197. § (2) bekezdése szerinti büntetési tétellel azonosan rendeli büntetni a törvény a (3) bekezdésben meghatározott minősített esetek elkövetőjét, erre figyelemmel a (3) bekezdésben írtak nem lehetnek a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak minősített esetei; a (3) bekezdés a) pontja szerinti minősítő körülmény a tizenkettedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét még be nem töltött sértett sérelmére elkövetett, (1) bekezdés szerinti bűncselekményekre vonatkozik.

A törvény indokolásában kifejtettekre hivatkozva arra is utalt, hogy az ezzel ellentétes álláspont oda vezetne, miszerint semmilyen további következménnyel nem járna az, ha az elkövető a cselekményt nem csupán tizenkettedik életév alatti passzív alany, hanem a saját gyermeke, vagy a vele speciális függőségben lévő sértett sérelmére követné el, holott épp ez a speciális viszony teszi kiszolgáltatottabbá a sértettet.

Megítélése szerint ugyan a Btk. nem tartalmazza külön megdönthetetlen vélelemként a tizenkettedik évét be nem töltött sértett védekezésre képtelen voltát, azonban azzal, hogy a sértett életkorára tekintettel kényszerítés hiányában is büntetendővé nyilvánította a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt, azt fejezte ki a jogalkotó, hogy az ilyen sértett akarata közömbös, az ilyen sértett aktív kezdeményezésére létrejött szexuális cselekmény is bűncselekmény. Így az ilyen cselekmény nem azért minősül a 197. § (4) bekezdés a) pontja szerint, mert a cselekmény az (1) bekezdés b) pontjába ütközik, hanem azért, mert a (2) bekezdés szerinti sértett az elkövető hozzátartozója.

II.

A Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogegységi eljárás lefolytatásának van helye, ha elvi kérdésben az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatalára van szükség.

A törvény 33. § (1)  bekezdésnek a) pontja szerint pedig a jogegységi eljárást le kell folytatni, ha azt a Kúria kollégiumvezetője indítványozza.

Miután a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője indítványát a jogegységi tanács ülésén is fenntartotta, a Kúria jogegységi tanácsa a jogegységi döntés meghozatalát az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükségesnek tartva az eljárást – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 439. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Bszi. 34–41. §-ai alapján eljárva – lefolytatta.

III.

Az indítvány által érintett törvényi rendelkezések a következők:

Btk. 197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,
b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.
(2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt
a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,
b) az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, vagy
c) azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el.
(4) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő,
a) aki az (1) bekezdés a) pontjában vagy a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, vagy
b) ha a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.
(5) Aki szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Btk. 459. § (1) bekezdés
27. szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, ami a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.

Be. 15. § Első fokon a járásbíróság hatáskörébe tartozik azoknak a bűncselekményeknek az elbírálása, amelyeket e törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe.

Be. 16. § (1) A törvényszék hatáskörébe tartoznak
a) azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi.

Magyarország Alaptörvénye 28. cikk
A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Az Európai Parlament és a tanács 2011. december 13-i, a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/93/EU irányelv
2. cikk: az irányelv alkalmazásában
a) „gyermek”: bármely 18 évesnél fiatalabb személy;
b) „beleegyezési korhatár”: azon életkor, amely alatt a nemzeti joggal összhangban tilos a gyermekkel folytatott szexuális tevékenység;
3. cikk (5) bekezdése: szexuális bántalmazással kapcsolatos bűncselekmény a gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amennyiben:
I. a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással élnek vissza, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább nyolc év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt nem érte el, és legalább három év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt már betöltötte; vagy
II. a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével, különösen szellemi vagy testi fogyatékosságával, vagy eltartotti helyzetével élnek vissza, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább nyolc év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt nem érte el, és legalább három év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt már betöltötte; vagy
III. kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább tíz év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt nem érte el, és legalább öt év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt már betöltötte.

IV.

A Kúria álláspontja e szabályok helyes értelmezése kapcsán a következő:

A 2013. június 30. napjáig hatályban volt 1978. évi IV. törvény az erőszakos közösülést, illetve a szemérem elleni erőszakot a következő módon szabályozta:
 197. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) az erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerített sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be,
b) a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető az erőszakos közösülést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el,
c) a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen közösülnek.
(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontja szerinti erőszakos közösülés a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.
198. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltűrésére kényszerít, vagy másnak a védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát fajtalanságra használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) az erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltűrésére kényszerített sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be,
b) a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a fajtalanságot a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el,
c) a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen fajtalankodnak.
(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontja szerinti szemérem elleni erőszak a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.

A törvény értelmező rendelkezést is fűzött a tényállásokhoz:

210. § A 197-198. § alkalmazásában a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni.

A 2015. július 1. napján hatályba lépett Btk. indokolása a szexuális erőszak kapcsán a következőket tartalmazza:

„Az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak tényállásának újraszabályozása elsődlegesen azért szükséges, mert Magyarország 2010. november 29-én aláírta a Lanzarote Egyezményt, illetve az Európai Unió tagállamai 2011 decemberében elfogadták a 2011/93/EU irányelvet, amelynek legkésőbb 2013. december 18-ig meg kell feleltetni jogszabályainkat. Emellett – az egyszerűsítés érdekében – a törvény összevonja a teljesen azonos tartalmú erőszakos közösülés és szemérem elleni erőszak tényállását, és új címet ad (szexuális erőszak), ami mindkettőt lefedi, és a köznyelv számára is egyértelmű.
A 2011/93/EU irányelv 3. cikk (5) bekezdés II. és III. pontja, illetve (6) bekezdése, továbbá a Lanzarote Egyezmény 18. cikk (1) bekezdés b) pontja a következőket nyilvánítja büntetendő magatartásoknak:
– a gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amennyiben a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével, különösen szellemi vagy testi fogyatékosságával vagy eltartotti helyzetével élnek vissza,
– a gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amennyiben kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak,
– a gyermeknek valamely harmadik féllel folytatott szexuális tevékenységre kényszer, erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával történő késztetése.
Mind a 2011/93/EU irányelv, mind a Lanzarote Egyezmény gyermeknek a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tekinti, így valamennyi említett magatartás e személyi kör tekintetében büntetendő. Az elkövetési magatartások tekintetében a 2011/93/EU irányelv meghatározza a büntetési tétel felső határának legalacsonyabb mértékét, egyes esetekben a beleegyezési korhatárt el nem érő személyek sérelmére történő elkövetést szigorúbb megítélés alá is helyezi, az új tényállás büntetési tételeit tehát eszerint kell megállapítani.
A hatályos Btk. alapján az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak akkor büntetendő, ha a közösülésre vagy fajtalanságra kényszerítés erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel valósult meg. A jelenlegi joggyakorlat kikristályosodott és egységes a kényszer és a kvalifikált fenyegetés értelmezése és alkalmazása tekintetében, ezen a gyakorlaton a törvény nem kíván változtatni.
Mindezek alapján a szexuális erőszak bűncselekmény alapesete valósul meg, ha az elkövető a sértettet erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel szexuális cselekményre (ennek fogalmát ld. a 459. §-ban) vagy annak eltűrésére kényszeríti. Minősített eset lesz, ha
– a sértett tizennyolcadik életévét még nem töltötte be,
– az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve ha a bűncselekményt a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve követi el,
– az elkövető más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.
A 2011/93/EU irányelv által meghatározott büntetési tételekre tekintettel további minősítő körülmény a törvény szerint, ha a sértett tizennégy, illetve tizenkét éven aluli, továbbá ha egyszerre több minősített eset is megvalósul.
A hatályos szabályok értelmében a tizenkettedik életévét be nem töltött, mint törvényi vélelemmel védekezésre képtelennek nyilvánított személlyel létesített szexuális kapcsolat az erőszakos közösülés vagy – minden más szeméremsértő magatartás esetén – a szemérem elleni erőszak tényállását valósítja meg. A tizenkettő és tizennégy év közötti sértettek esetében pedig a megrontás tényállása alapozza meg a büntetőjogi felelősséget. A törvény értelmében megszűnik a tizenkettedik életévét be nem töltött személyekre vonatkozó azon vélelem, hogy őket védekezésre képtelennek kell tekinteni, mert a törvény explicit módon utal a sértett életkorára, és úgy kapcsol a bűncselekményhez magasabb büntetési tételt.”

Az 1978. évi IV. törvény az idézett értelmező rendelkezés alapján a 197. § (3) bekezdésében – a (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel – öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni az erőszakos közösülés elkövetőjét, ha a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető az erőszakos közösülést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követte el. Ugyanez volt a büntetési tétele a szemérem elleni erőszak bűntettének a 198. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel annak (3) bekezdése szerint, ha a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett a fajtalanságot elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt állt, illetve az elkövető a fajtalanságot a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követte el.

A Btk. ezt a korábban két külön tényállásban szabályozott bűncselekményt – az erőszakos közösülést, illetve a szemérem elleni erőszakot – összevonva, egy tényállásban rendeli büntetni, a bűncselekményt szexuális erőszaknak nevezve.

A Btk. 197. § (1) bekezdése szexuális erőszakként határozza meg a kényszerítve – erőszakkal vagy minősített fenyegetéssel – elkövetett szexuális cselekményt, illetve a más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználásával megvalósult szexuális cselekményt.

A (2) bekezdés szerint szexuális erőszakot követ el az is, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. A törvény indokolása szerint ezzel nem azt mondja ki, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy életkorra tekintettel védekezésre képtelen, hanem explicit módon utal a sértett életkorára, és úgy kapcsol a bűncselekményhez magasabb – öt évtől tíz évig terjedő – büntetési tételt. Emellett azonban arra is utal, hogy a 2011/93/EU irányelv által meghatározott büntetési tételekre tekintettel további minősítő körülmény a törvény szerint, ha a sértett tizennégy, illetve tizenkét éven aluli, továbbá ha egyszerre több minősített eset is megvalósul.

Azaz a jogalkotó a (2) bekezdésben nem egy önálló tényállásnak tekintendő, az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő magatartást határoz meg, hanem az (1) bekezdésben meghatározott szexuális erőszakot kiterjeszti arra az esetre is, amikor a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére valósul meg a szexuális cselekmény, függetlenül attól, hogy  arra az elkövető kényszerítette-e a sértettet, azonban annál súlyosabb büntetési tétellel fenyegetve.

Ahogy azt a törvény indokolása is tartalmazza: az EU idézett irányelvéhez igazította a jogalkotó a törvényi szabályozást, és ezzel célja volt az olyan szexuális bűncselekmény súlyos büntetése, amelynek sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy. Emellett arra is utalt, hogy a „2011/93/EU irányelv által meghatározott büntetési tételekre tekintettel további minősítő körülmény a törvény szerint, ha a sértett tizennégy, illetve tizenkét éven aluli, továbbá ha egyszerre több minősített eset is megvalósul”.

Az Alaptörvény előzőekben idézett rendelkezése szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, és azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

E szabályra is tekintettel volt és a törvényi indokolásban kifejtetteket is figyelembe vette a jogegységi tanács a kérdés eldöntésénél.

Így nem lehetett figyelmen kívül hagyni a következőket:

A Btk. XIX. Fejezetéhez – amelynek címe „A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények” –  fűzött törvényi indokolás szerint „a bűncselekmények sorrendjét egyrészt a fejezetcím (előbb szerepelnek a nemi élet szabadsága elleni bűncselekmények), másrészt az elkövetési magatartások sorrendisége” indokolja (pl. a szexuális erőszak a szexuális kényszerítés súlyosabb alakzata...).

A Btk. 197. § szerinti, „Szexuális erőszak” címet viselő tényállást megelőző, a „Szexuális kényszerítés” című tényálláshoz fűzött indokolás szerint „A jelenlegi joggyakorlat a sértett nem önkéntes beleegyezésével, ám mégsem kvalifikált fenyegetés hatására megvalósuló szexuális aktust kényszerítésnek (Btk. 174. §) minősíti. A törvény ezen változtatni kíván, ezért szexuális kényszerítésként súlyosabb büntetéssel rendeli büntetni az ún. nemi zsarolást, ezzel elmozdul a szabályozás a hazai és külföldi női jogvédő szervezetek, testületek (pl. a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó CEDAW Bizottság ajánlása) által is kívánt irányba.”.

Ennek megfelelően a 196. § (1) bekezdése szerint az, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, szexuális kényszerítés bűntette miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Minősített esetként határozza meg a (2) bekezdés és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki a szexuális kényszerítést tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, vagy a hozzátartozója, nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el, és a (3) bekezdés szerint öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a szexuális kényszerítést tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.

Ez utóbbi büntetési tétel azonos a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak büntette miatt kiszabható, a 197. § (2) bekezdése szerinti büntetési tétellel.

Ebből követezően elegendő lett volna e szabály keretében kimondani azt, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekmény tényleges kényszerítés nélkül is szexuális kényszerítésnek minősül, amennyiben ahhoz nem akart a jogalkotó súlyosabb büntetést kilátásba helyezni.

Ugyanakkor a törvény a 197. § (4) bekezdésében akként fogalmaz, hogy öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki az (1) bekezdés a) pontjában vagy a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, vagy ha a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül; azaz abban az esetben, ha a szexuális cselekményt az elkövető erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel végzi vagy végezteti, és a sértett tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, emellett az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Így akkor, ha a jogalkotó csupán az erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel végrehajtott szexuális erőszak miatt kívánta volna súlyosabban büntetni a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére a minősített esetekben meghatározott módon elkövetett bűncselekményt a 197. § (2) bekezdésben meghatározottnál, elegendő lett volna a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel kényszerítés nélkül végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt az előzőekben kifejtetteknek megfelelően a 196. §-ban szabályozottnak tekinteni, és ekkor – miután a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek körébe ők is beletartoznak – a sérelmükre erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel elkövetett szexuális kényszerítést nem kellett volna külön kiemelni a 197. § (4) bekezdés a) pontjában.

Azzal, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt önmagában – azaz kényszerítés nélkül is – szexuális erőszaknak tekinti a törvény, nem lehetett a jogalkotó célja az, hogy ugyanolyan – és ne magasabb fokú –  büntetőjogi védelemben részesítse az ilyen korú személyt, mint a tizenkét és tizennyolc év közöttit.
.-.-.-.
Kétségtelen, hogy a 198. § (3) bekezdése visszautal az (1) bekezdésre, azonban a (2) bekezdés is, akként, hogy szexuális erőszaknak minősíti a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt, abban a bűncselekmény súlyosabban büntetendő esetének speciális sértetti körét meghatározva.

Mindebből következően a bűncselekménynek azok a súlyosabban minősülő esetei, amelyeknek a büntetési tétele meghaladja a (2) bekezdés szerintit, értelemszerűen irányadóak a tizenkét év alatti sértett sérelmére elkövetett bűncselekményeknél is.

Ennek megfelelően a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja szerint minősül és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő annak a cselekménye, aki olyan, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el a szexuális erőszak bűntettét, aki hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, függetlenül attól, hogy azt kényszerítéssel valósította-e meg.

Értelemszerűen ez irányadó akkor is, ha a bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el.

Azt, hogy a bűncselekmény miatt indult eljárásra melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel, ugyancsak ehhez a minősítéshez igazodóan kell eldönteni.

.-.-.-.

A fentiekre figyelemmel a Kúria az ítélkezési gyakorlat egységessége érdekében – a Bszi. 37. § (1) bekezdése szerinti ülésen eljárva – jogegységi döntést hozott, a rendelkező rész szerint határozva.

A jogegységi határozatot a Bszi. 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.

Budapest, 2016. október 18. napján

Dr. Kónya István sk. a jogegységi tanács elnöke
Dr. Mészár Róza sk. előadó bíró
Dr. Csák Zsolt sk. bíró
Dr. Márki Zoltán sk. bíró
Dr. Somogyi Gábor sk. bíró
a jogegységi tanács tagjai