1/2009. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A Legfelsőbb Bíróságnak a parkolási díj (pótdíj) bíróság előtti érvényesíthetőségéről szóló 2/2005. KPJE jogegységi határozata e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható.
Indokolás
I. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a Bsz. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását, és annak eredményeként a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási és Polgári Jogegységi Tanácsa által meghozott, a parkolási díj (pótdíj) bíróság előtti érvényesíthetőségéről szóló 2/2005. KPJE jogegységi határozat felülvizsgálatát indítványozta.
A felülvizsgálat szükségességét azzal indokolta, hogy a jogegységi határozat alapját képező, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) vonatkozó szabályait azóta többször módosították, így a meghozatalakor helytálló jogértelmezést tartalmazó jogegységi határozat a jogszabályi változásokra figyelemmel meghaladottá vált. Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala szükséges annak megállapítására, hogy a 2/2005. KPJE határozat az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra tekintettel a jövőben nem alkalmazható.
II. A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője egyetértett annak megállapításával, hogy a 2/2005. KPJE határozat az időközben bekövetkezett jogszabály-változásokra tekintettel nem alkalmazható.
III. 1. A 2/2005. KPJE jogegységi határozat rendelkező részének első mondata értelmében az önkormányzat által alapított intézmény, illetve gazdasági társaság az önkormányzati rendeleten alapuló parkolási díj (pótdíj) iránti követelését bírósági úton érvényesítheti. A jogegységi határozat meghozatalakor hatályos Kkt. a parkolási díj (pótdíj) iránti követelések érvényesítésével kapcsolatban kifejezett rendelkezést nem tartalmazott, ezért a bíróságok a parkolási jogviszony elemzése alapján eltérő következtetésekre jutottak. A Legfelsőbb Bíróság a jogegységi határozatában a parkolás tényével az önkormányzat, illetve az általa alapított intézmény, gazdasági társaság valamint a közszolgáltatás igénybevevője között létrejött jogviszonyt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) rendelkezéseinek (Ötv. 1. § (3) bek., 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., 63/A. §) értelmezésével polgári jogviszonynak minősítette. Ebből következően a parkolási díjak (pótdíjak) megfizetése iránti igények polgári jogviszonyból eredő olyan pénzkövetelések, amelyek érvényesítése a Ptk. 7. §-a alapján bírósági úton, a polgári peres eljárás szabályainak megfelelően történik.
Ezt a jogértelmezést a jogalkotó is magáévá tette azáltal, hogy a Kkt. módosításáról szóló 2009. évi XLV. törvény 1. §-ával - 2009. augusztus 1-től kezdődő hatállyal - beiktatott Kkt. 15. § (6) bekezdése kimondja, a parkolási díj (pótdíj) követelést nem teljesítés esetén a közút kezelője vagy az általa megállapodás alapján megbízott gazdálkodó szervezet bírósági úton érvényesítheti. A jogegységi határozat szerinti jogértelmezés törvénybe emelése folytán a jogegységi határozat e részében feleslegessé vált.
A Legfelsőbb Bíróságnak a parkolási jogviszonyt polgári jogviszonynak tekintő jogértelmezése helytálló voltát, valamint azt a tényt, hogy ennek hatására már a törvényi szabályozás is kötelmi igénynek tekinti a parkolási díj (pótdíj) iránti követelést, az Alkotmánybíróság is megerősítette a 109/2009. (XI.18.) AB határozatának az indokolásában. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában a Kkt. vizsgált rendelkezéseinek alkotmányellenességét elsősorban éppen azért találta megállapíthatónak, mert a jogalkotó nem adta meg azokat a törvényi kereteket, amelyek között az önkormányzat jogosult és köteles a parkolás, mint közszolgáltatás biztosítása, avagy megszervezése kapcsán szükségképpen megkötendő szerződéses viszonyokat rendezni. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szerződési szabadság közhatalommal történő korlátozásának garanciájaként - figyelemmel a Ptk. 198. § (2) bekezdésére, a 226. § (1) bekezdésére, valamint a 685. § a) pontjában foglaltakra is - a törvényalkotónak kell meghatározni úgy a közfeladat kötelezettje és a szolgáltatást végző gazdálkodó szervezet, mint a szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződéses viszony legfontosabb elemeit. A törvényalkotónak kell meghatároznia a szerződéskötés alanyait (mely gazdálkodó szervezetek válhatnak szolgáltatóvá, illetve ki a szolgáltatás alanya, azaz a díj- és pótdíjfizetés kötelezettje), a szerződés kötelező tartalmi elemeit (a szolgáltatót terhelő törvényi kötelezettségeket, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának elvére figyelemmel a díj- és pótdíjmegállapítás szempontjait), esetleges időbeli korlátait, a szerződésszegés - esetlegesen a Ptk.-hoz képest speciális - jogkövetkezményeit (Indokolás III. 3. pont).
2. A jogegységi határozat rendelkező részének második mondata szerint az eljárás a parkolás helye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható. A jogegységi határozat ezzel a Pp. 36. § (2) bekezdés szerinti vagylagos illetékességi ok (ügyletkötés helye szerinti illetékesség) alkalmazhatóságát mondta ki. A Kkt. módosításáról szóló 2009. évi XLV. törvény 1. §-ával beiktatott Kkt. 15. § (6) bekezdés második mondata 2009. augusztus 1-jei hatállyal a parkolási díj és pótdíj megfizetése iránt indított perek tekintetében a gépjármű bejegyzett tulajdonosának (üzembentartójának) lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg. A kizárólagos illetékesség előírása folytán vagylagos illetékességi ok nem érvényesülhet, a jogegységi határozat tehát e részében meghaladottá vált.
3. A jogegységi határozat rendelkező részének harmadik mondata értelmében a bíróság jogerős határozatában megállapított tartozás összegét - önkéntes teljesítés hiányában - adók módjára kell behajtani. A jogegységi határozat e megállapítása a Kkt. akkor hatályos 48. §-ának (5) bekezdésén alapult. A Kkt. módosításáról szóló 2006. évi IX. törvény 17. §-a 2006. február 3-i hatállyal módosította a Kkt. 48. § (5) bekezdését és - igazodva a parkolási díj és pótdíjak tekintetében a bírósági úton történő igényérvényesítéshez - megszüntette annak lehetőségét, hogy azok - önkéntes teljesítés hiányában - adók módjára kerüljenek behajtásra. A jogszabályi háttér módosulásával tehát a jogegységi határozat ezen része is meghaladottá vált, hiszen a parkolási díjak (pótdíjak) önkéntes teljesítés hiányban történő behajtása már bírósági végrehajtás útján történik.
IV. A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-a, 29. § (1) bekezdés a) pontja és a 32. § (4) bekezdés értelmében - a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2009. december 8.
Dr. Baka András s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Wellmann György s. k.,
előadó bíró
Tamáné dr. Nagy Erzsébet s. k.,
bíró
Bauer Jánosné dr. s. k.,
bíró
Dr. Török Judit s. k.,
bíró
Dr. Kozma György s. k.,
bíró
Dr. Patyi András s. k.,
bíró
* Fenntartotta a 2/2015. BKMPJE határozat V. 4. pont.