1/2008. számú BJE határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

1/2008. BJE. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2008. év február hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A Büntető Törvénykönyv 77/B. § (1) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni.

A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal.

I n d o k o l á s

A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogegységi eljárást kezdeményezett, és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - a Be. 439. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva - jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt.

A legfőbb ügyész BF.2155/2007. számú indítványa szerint a bíróságok joggyakorlata eltérő a kábítószerrel visszaélésnek minősülő bűncselekmények elkövetőivel szemben alkalmazott, a kábítószer értékesítésével szerzett bevételt elvonó vagyonelkobzás kapcsán.

I.

Ennek alátámasztására az indítványozó a következő bírósági határozatokra utalt:

1.) A Vas Megyei Bíróság a 2005. október 13. napján kelt B.548/2004/43. számú határozatában az I., II. és III. r. terhelt bűnösségét kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében állapította meg, melyet az I. r. terhelt jelentős mennyiségre, a III. r. terhelt pedig bűnszövetségben és csekély mennyiségű kábítószerre követett el. Ezért a terhelteket szabadságvesztésre ítélte, az I. r. terheltet mellékbüntetésül eltiltotta a közügyek gyakorlásától is; a II. és III. r. terhelt tekintetében pedig a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Ezen túl az I. r. terhelttel szemben 1.675.000 forint, a II. r. terhelttel szemben 110.000 forint, a III. r. terhelttel szemben 190.000 forint vagyonelkobzást rendelt el.

A bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt 2002 elejétől 2003 végéig ismeretlen személyektől rendszeresen vásárolt kábítószert, mégpedig alkalmanként harminc ecstasy-tablettát, darabonként 1.000 forintért, amit aztán darabonként 1.500 forintért értékesített tovább. Így ötven alkalommal ezerötszáz tablettát vásárolt meg és adott tovább, és ezzel 750.000 forint haszonra tett szert. Ugyanebben az időszakban huszonöt alkalommal marihuánát is vásárolt, grammonként 1.700 forintért, alkalmanként tíz-tíz grammot. Ezt grammonként 2.000 forintért értékesítette. Ily módon ebből 625.000 forint haszonhoz jutott.

Ezen túl 2003 szeptemberében az I. r. terhelt a II. r. terhelt megbízásából hetven ecstasy-tablettát vásárolt darabonként 6-700 forintért, amit összesen 110.000 forintért értékesített tovább megbízójának. Így az I. r. terhelt 110.000 forint, míg a II. r. terhelt legalább ugyanekkora haszonra tett szert.

A III. r. terhelt az I. r. terheltnek 2003 júniusában és júliusában átadott százötven - százötven gramm marihuánát azzal, hogy azt értékesítse. Az I. r. terhelt a kábítószert elcserélte száz ecstasy-tablettára, és azt adta el. Összesen ily módon a két terhelt 190.000 forint haszonhoz jutott, ami az I. r. terhelthez került.

Ezt összegezve az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy az I. r. terhelt összesen 1.675.000 forint, a II. r. terhelt 110.000 forint "vagyoni haszonra" tett szert, míg a III. r. terhelt 190.000 forint "vagyoni haszonra" kívánt szert tenni.

Indokolásában kifejtette, hogy az értékesítés ellenértékét teljes egészében "vagyoni haszonnak", egyben a vagyonelkobzás alapjának tekintette, és az intézkedés mértékének megállapításánál ekként nem vette figyelembe a kábítószer beszerzésének költségeit.

Az ügyben másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2006. augusztus 29. napján kelt Bf.14/2006/7. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatta; az I. r. terhelt cselekményét jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének, a II. r. terhelt cselekményét kábítószerrel visszaélés bűntettének, míg a III. r. terhelt cselekményét csekély mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének minősítette; az I. r. terhelttel szemben a vagyonelkobzás összegét 1.121.000 forintra mérsékelte, míg a II. és III. r. terhelttel szemben a vagyonelkobzást mellőzte. Egyebekben a terheltekkel szemben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéleti tényállást a következőkkel helyesbítette:

- az I. r. terhelt által értékesített marihuána eladási ára grammonként 2.500 forint volt, így a marihuána eladásából ténylegesen 200.000 forint haszonra tett szert;
- a hetven ecstasy-tablettát az I. r. terhelt 49.000 forintért szerezte be és a II. r. terheltnek 70.000 forintért értékesítette tovább, így 21.000 forint haszonra tett szert, míg a III. r. terhelttől átvett kábítószer kapcsán az értékesítésből 150.000 forint volt a haszna;
- a II. r. terhelt a kábítószert nem értékesítette, hanem elfogyasztotta;
- a III. r. terhelt az általa az I. r. terheltnek átadott kábítószer 190.000 forintos vételárát nem kapta meg az I. r. terhelttől.
A vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezésének indokolásában kifejtette, hogy az intézkedést csak a kábítószer értékesítéséből származó tiszta nyereségre kell és lehet elrendelni; ezért annak mértékét az I. r. terhelttel szemben a kábítószer beszerzésére fordított összeg figyelembe vételével csökkentette, és miután a II. r. terhelt nem értékesített kábítószert, illetve a III. r. terhelt nem jutott hozzá a kábítószer ellenértékéhez, velük szemben mellőzte annak alkalmazását.

2.) A Békés Megyei Bíróság a 2006. november 29. napján kelt 3.B.319/2006/29. számú ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében, a II. r. és III. r. terhelt bűnösségét kábítószerrel visszaélés bűntettében állapította meg, és ezért az I. r. terheltet öt évi fegyházbüntetésre és hét évi közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet két évi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra; a III. r. terheltet egy évi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte; a lefoglalt kábítószert elkobozta.

Az első fokú ítéleti tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt 2005. július 31. napján egy bárban százkét szem MDMA-tartalmú, kábítószernek minősülő tablettát tartott magánál, amit az ott szórakozóknak eladásra kínált. Tőle a kábítószert lefoglalták.

Ugyancsak 2005 nyarán megállapodott az II. r. terhelttel, hogy az a neki átadott legalább négyszázhetvenkettő, legfeljebb ötszáz ecstasy-tablettát értékesíti darabonként 280 forintért.

A II. r. terhelt az átvett kábítószerből száznyolcvan tablettát értékesített, két szemet egy ismerősének adott, tizennyolcat pedig részben elfogyasztott, részben kidobott.

A fennmaradó legalább kétszázhetvenkettő, legfeljebb háromszáz kábítószernek minősülő tablettát a II. r. terhelt a III. r. terheltnek értékesítette, azzal, hogy annak darabjáért még aznap este a III. r. terhelt 600 forintot fizet neki. A kábítószert azonban a III. r. terhelt még ugyanazon az estén visszaadta a II. r. terheltnek, amit bűnjelként az utóbbival szemben intézkedő rendőrök le is foglaltak.

Az ügyben másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2007. április 25. napján kelt Bf.II.66/2007/9. számú ítéletével az első fokú bíróság határozatát megváltoztatta; az I. r. terhelt cselekményét forgalomba hozatallal elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettének, a II. r. terhelt cselekményét forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének, a III. r. terhelt cselekményét megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének minősítette, továbbá az I. r. terhelttel szemben 132.160 forintra vagyonelkobzást rendelt el.

A tényállást helyesbítve mellőzte az első fokú bíróság ítéletéből az I. r. terhelt által megszerzett, illetve az általa a II. r. terheltnek értékesített kábítószer mennyiségének megjelölésénél a felső határra (a legfeljebb ötszáz, illetve háromszáz darabra vonatkozó) utalást.

A vagyonelkobzás alkalmazása kapcsán pedig kifejtette, hogy miután a II. r. terhelt az I. r. terhelt megbízása alapján a neki átadott kábítószer értékesítéséből 132.160 forintra tett szert, ezt a törvényi rendelkezéseknek megfelelően el kellett tőle vonni. Álláspontja szerint ugyanis a vagyonelkobzás mértékének meghatározásánál az elkövető által a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett vagyonra - azaz a teljes bevételre - kell figyelemmel lenni, függetlenül attól, hogy az értékesítés számára ténylegesen mekkora hasznot eredményezett.

3.) A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 9.B.1129/2006/32. számú - a 2006. december 15. napján kelt - ítéletében az I. r. terheltet kábítószerfüggő személy által jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében; a II. r. terheltet egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, csalás vétségében és jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében; a III. r. terheltet jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében; a IV. r. terheltet két rendbeli kábítószerrel visszaélés bűntettében; az V. r. terheltet két rendbeli csekély mennyiségű kábítószerrel visszaélés vétségében és lőszerrel visszaélés bűntettében; a VI. r. terheltet kábítószerrel visszaélés bűntettében találta bűnösnek. Ezért az I. r. terheltet négy évi börtönbüntetésre, négy évi közügyektől eltiltásra és ötvenezer forint pénzmellékbüntetésre; a II. r. terheltet hat évi fegyházbüntetésre, hat évi közügyektől eltiltásra és százezer forint pénzmellékbüntetésre; a III. r. terheltet hat évi börtönbüntetésre és hat évi közügyektől eltiltásra; a IV. r. terheltet két évi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra; az V. r. terheltet két év hét hónapi börtönbüntetésre, három évi közügyektől eltiltásra és ötvenezer forint pénzmellékbüntetésre; a VI. r. terheltet egy év hat hónapi börtönbüntetésre - melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette - ítélte. Egyben a II. r. terhelttel szemben tizenötezer, a III. r. terhelttel szemben húszezer forint vagyonelkobzást rendelt el, és elkobzást is alkalmazott.

Az első fokú ítéletben megállapított tényállás lényege a következő volt:

A kábítószert rendszeresen fogyasztó I. r. terhelt egy ismeretlen személy megbízásából - továbbértékesítési céllal - 2006 januárjában Hollandiában ezerötszáz ecstasy-tablettát és fél kg marihuánát vásárolt, majd hozott be az országba és adott át megbízójának. A megbízó ekkor 70.000 forintot fizetett a terheltnek, és megállapodtak abban, hogy ezen felül a későbbiekben a tablettákért - azok értékesítését követően - darabonként 300 forintot fog fizetni.

Az I. r. terhelt 2006 februárjában kétezer-egyszázötven ecstasy-tablettát és húsz gramm kokaint vásárolt Hollandiában, majd hozott be Magyarországra. Ebből ezer ecstasy-tablettát - a behozott kokainnal együtt - átadott ismeretlen megbízójának, és megállapodtak, hogy az a kokainért grammonként 20.000, a tablettákért darabonként 300 forintot fog fizetni. Ennél az átvételnél a megbízó a korábbi szállítmányért kifizetett a terheltnek további 100.000 forintot. Később az ismeretlen megbízó háromszáz ecstasy-tablettát visszaadott a terheltnek, és arra hivatkozott, hogy a többit a terjesztőtől a rendőrség lefoglalta.

2006 márciusában az I. r. terhelt ismét Hollandiába utazott, ahol kétezer-ötszáz ecstasy-tablettát és huszonkét gramm kokaint vásárolt, majd hozott be az országba azzal a céllal, hogy itthon azt haszonnal értékesíti.

Azt, hogy a kábítószert milyen vételáron szerezte be, nem lehetett megállapítani.

2006 áprilisában az I. r. terhelttől hétszáznegyvenkét egész és két hiányos ecstasy-tablettát és közel húsz gramm kokaint foglaltak le Budapesten, amit értékesíteni kívánt.

A III. r. terhelt ismerte az I. r. terheltet, és tudta, hogy az kábítószert terjeszt. A II. r. terhelt kábítószert kívánt értékesíteni, ezért megkérte az általa ugyancsak ismert III. r. terheltet, hogy segítsen neki kábítószert szerezni, aki ennek a kérésnek eleget is tett. A II. r. terhelt a III. r. terhelt közvetítésével ismerkedett meg ily módon az I. r. terhelttel, és így találkoztak hármasban, 2006 februárjában az I. r. terhelt budapesti lakása előtt. Ekkor a III. r. terhelt jelenlétében - annak gépkocsijában - az I. r. terhelt százötven ecstasy-tablettát adott el a II. r. terheltnek, darabonként 300 forintért.

Majd 2006. március 31. napján Budapesten, az I. r. terhelt lakásában ugyancsak a III. r. terhelt közvetítésével és jelenlétében a II. r. terhelt ezerötszáz ecstasy-tablettát vásárolt az I. r. terhelttől, darabonként 300 forintért, és a vételárat ki is fizette. A II. r. terhelt a kábítószert tovább kívánta értékesíteni. Tőle azonban azt még aznap lefoglalták.

A közvetítésért az I. r. terhelt 20.000 forintot fizetett a III. r. terheltnek.

A III. r. terhelt is vásárolt kábítószert az I. r. terhelttől, mégpedig 2006 februárjában ezer ecstasy-tablettát, darabonként 260 forintért. A vételárat kiegyenlítette.

Az I. r. terhelt 2006 februárjában a VI. r. terheltnek is adott el kábítószert, háromszáz ecstasy-tablettát, darabonként 300 forintért. Néhány nap elteltével azonban a VI. r. terhelt a kábítószert visszaadta az I. r. terheltnek.

Az I. r. terhelt ezen túl a IV. r. terheltnek 2006. április elején kétszázötvenhat ecstasy-tablettát adott el darabonként 300 forintért, aki ebből ötvenet saját használatra megtartott, a többit baráti körében ingyenesen szétosztotta.
Nála házkutatást tartottak, ennek során marihuánát, kokaint és ecstasy-tablettát foglaltak le.

A II. r. terhelt 2006 márciusában ismerősének százötven ecstasy-tablettát - darabonként 400 forintért - és tíz gramm speedet - grammonként 2.000 forintért - értékesített. A kábítószert a vevőtől lefoglalták.

Az V. r. terhelt a III. r. terhelttől különböző alkalmakkor összesen nyolcvan ecstasy-tablettát vett át továbbértékesítésre, azzal hogy azokat darabonként 800 forintért fogja eladni. Ezen túl húsz ecstasy-tablettát vásárolt tőle, darabonként 1.000 forintért, valamint három marihuánás cigarettát, ez utóbbit 2.500 forintért. Az így megszerzett kábítószerből három személynek negyven ecstasy-tablettát értékesített, darabonként részben 1.000, részben 500 forintért.

Az V. r. terheltnek átadott ecstasy-tablettát a III. r. terhelt a II. r. terhelttől vásárolta darabonként 500 forintért.

Az ítélet indokolása szerint a vagyonelkobzást a bíróság az I. r. terhelttel szemben nem találta alkalmazhatónak, mivel az eljárás során az nem volt pontosan megállapítható, hogy az általa értékesített kábítószert mennyiért vásárolta; így a kábítószer-kereskedéssel elért haszna nem volt pontosan tisztázható. Ráadásul számára a "kábítószer-üzlet" részben veszteséges volt, miután az ismeretlen megbízó nem fizetette ki a neki behozott és átvett kábítószer árát.

A II. és III. r. terhelttel szemben a bíróság ugyan indokoltnak találta az intézkedés alkalmazását, azonban velük szemben is csak olyan mértékben, amely azonos volt az általuk bizonyítottan elért tiszta haszonnal.

Az ügyben másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla a 2007. május 15. napján kelt Bf.I.47/2007/32. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatta; az I. r. terhelt cselekményének megnevezését kábítószerfüggő személy által kereskedéssel elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettére helyesbítette, vele szemben a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte, az V. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést egy év nyolc hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra enyhítette; egyebekben azonban - a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést helyesbítve - helybenhagyta azt.

A vagyonelkobzás kapcsán mindenben osztotta a megyei bíróság álláspontját. Bár az ítélet indokolásából kitűnően ismert volt előtte a Szegedi Ítélőtábla másik tanácsának a 2.) pont alatt megjelölt határozatban kifejtett álláspontja, attól eltérően döntött. Arra hivatkozva, hogy a vagyonelkobzás célja nem más, mint az, hogy az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetése előtti vagyoni helyzetét visszaállítsa, az intézkedést csak az elkövető által elért haszonra tartotta alkalmazhatónak, azzal, hogy annak mértéke nem haladhatja meg a beszerzési és értékesítési ár különbözetét.

II.

Az ismertetett határozatokból kitűnően a bíróságok eltérő módon értelmezik a vagyonelkobzás szabályait, olyannyira, hogy a Szegedi Ítélőtábla két tanácsának jogértelmezése is ellentmond egymásnak.

Ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1996. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. § (1) bekezdésére és a Be. 439. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel - indokolt a jogegységi határozat meghozatala.

III.

A vagyonelkobzás értelmezést igénylő rendelkezései a következők:

A Btk. 77/B. § (1) bekezdése szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra
a) a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett,
d) a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak.

IV.

A Btk. fenti, vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseit a 2001. évi CXXI. törvény iktatta be 2002. április 1. napjával kezdődő hatállyal.

A 2000. évi CI. törvénnyel kihirdetett, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 2. Cikke szerint az Egyezményben részes államoknak biztosítaniuk kell "az eszközök és a jövedelem elkobzásának lehetőségét."

A 2001. évi CXXI. törvény indokolása szerint a Btk. jelenleg hatályos rendelkezései az Egyezményben megfogalmazott elvárásokkal állnak összhangban és a vagyonelkobzásnak a mellékbüntetések közül az intézkedések közé történő áthelyezése is ezt a célt szolgálta. A vagyonelkobzás eszerint már nem jelent vagyoni jellegű büntetést, mivel az elkövető jogszerűen szerzett vagyonát nem érinti. Az intézkedés alapvetően az elkövető eredeti - a bűncselekmény elkövetése előtti - vagyoni állapotát állítja vissza. A korábbi szabályozáshoz képest jelentős módosítás elsődleges célja pedig az volt, hogy egyértelművé tegye: a bűncselekmények nem képezhetik sem gazdagodás, sem pedig újabb bűncselekmények elkövetésének anyagi alapját.

Azonban sem az Egyezményben foglaltak, sem a Btk. rendelkezései nem adnak egyértelmű eligazítást arra nézve, hogy mit kell a bűncselekmény elkövetéséből eredő, illetve az elkövetés során vagy azzal összefüggésben szerzett, továbbá a bűncselekmény elkövetése céljából - az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett - szolgáltatott vagy arra szánt vagyonon érteni.

Ezért annak értelmezése a jogalkalmazó feladata.

Az intézkedés alkalmazásakor a következőkre kell figyelemmel lenni:
Az Egyezmény 1. Cikke tartalmaz értelmező rendelkezéseket. Eszerint az Egyezmény alkalmazása során
"a) "jövedelem" a bűncselekményekből származó bármilyen vagyoni előny, amely az e cikk b) pontjában megjelölt bármilyen dolog formájában megjelenhet;
b) "dolog" bármilyen dolog lehet, legyen az megfogható vagy megfoghatatlan, ingó vagy ingatlan, illetve olyan jogi irat vagy okmány, amely az ilyen dolgokra vonatkozó jogosultságot, vagy ahhoz fűződő érdeket igazol."

A vagyon fogalmát azonban az Egyezmény nem határozza meg, ahogy a Btk. sem. A 2001. évi CXXI. törvény indokolás szerint "ezt büntető jogszabály nem is teheti meg. Vagyon alatt a Btk. vonatkozásában is mindazt érteni kell, amit a polgári jog a vagyon alatt ért, ideértve az ingatlanokat is."

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) ugyancsak nem ad meghatározást a vagyon fogalmára, annak ellenére, hogy számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a vagyonnal függ össze.

Meghatározza azonban a tulajdonjog tárgyait. A 94. § (1) bekezdése szerint minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet, és a (2) bekezdés akként rendelkezik, hogy amennyiben a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra is.

A Btk. 77/C. § (4) bekezdése pedig értelmező rendelkezést fűz a vagyonelkobzás szabályaihoz. Eszerint a 77/B. § és a 77/C. § alkalmazásában vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést, továbbá bármely pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell.

Köznapi értelemben vagyonon a természetes vagy jogi személy, gazdasági társaság tulajdonában lévő anyagi javak és a velük kapcsolatos jogok összességét, hasznon pedig a dologhoz fűződő valamennyi vagyoni előnyt értjük, ami a dologgal összefüggésben előáll. Anyagi haszna lehet vagyoni értékű jognak, szellemi terméknek, bármilyen jellegű munkának is, és ez a haszon - ahogy a vagyonnal összefüggésben keletkezett egyéb haszon is - az arra jogosult vagyonának részévé válik.

A fenti értelmezésekkel egyezően a Btk. sem azonosítja az intézkedés alá eső vagyon fogalmát a jövedelemmel vagy haszonnal. Ez nem csupán abból következik, hogy eltérő elnevezést használ. Amennyiben a vagyonelkobzás tárgyát képező vagyonon csak a jövedelmet (hasznot) kellene érteni, elegendő lenne csupán annak elkobzásáról rendelkezni, és az intézkedés nem terjedne ki a bűncselekményből eredő jövedelmen (hasznon) túl a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett, illetve az elkövetés céljából szükséges feltételek biztosítására szolgáltatott vagy arra szánt vagyonra, valamint az adott vagyoni előny tárgyára.

Ez következik a Btk. 77/C. § (4) bekezdéséből is, amely szerint vagyonon az intézkedés kapcsán a vagyon hasznát is érteni kell, azaz a vagyon fogalmába annak haszna is beletartozik.

Mindezek egybevetéséből megállapítható, hogy a vagyonelkobzás hatálya alá tartozó vagyon magába foglalja a bűncselekményből eredő, illetve azzal összefüggő (pénzben kifejezhető értékkel bíró) javakat, és azok hasznát is.
Ebből következően a büntetőjogi intézkedés hatálya nem korlátozható csupán a haszonra.

V.

A jogegységi eljárást indítványozó legfőbb ügyész álláspontja szerint a vagyonelkobzást a kábítószer értékesítéséből származó teljes bevételre - mint a terhelt bűncselekményből származó vagyonára - kell elrendelni. A vagyonelkobzás mértékének meghatározásánál nem lehet tekintettel lenni arra, hogy a bűncselekmény a terhelt számára összességében nyereséges vagy veszteséges volt-e. Ezen túl a törvény szerint a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges, az e célból szolgáltatott vagy erre szánt vagyont is el kell kobozni. A kábítószer értékesítője által a kábítószer beszerzésére fordított összegre az elkövetéshez szükség volt, így azt már ebből az okból is el kell kobozni; következésképp azzal nem lehet csökkenteni a vagyonelkobzás mértékét.

VI.

A fent kifejtettekből következően a legfőbb ügyész indítványa az alábbiak szerint alapos:

A Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja szerint a vagyonelkobzást arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra kell elrendelni, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

Az intézkedés hatályos rendelkezéseit megfogalmazó törvény indokolása valóban tartalmazza azt, hogy a vagyonelkobzás célja a terhelt vagyoni helyzetének a bűncselekmény elkövetését megelőző állapotba történő visszaállítása.

A kábítószerrel visszaélés elkövetési magatartásai közül azoknál, amelyek a kábítószer értékesítése - így akár az ellenérték fejében történő átadás, akár az ugyancsak ellenérték fejében történő forgalomba hozatal, illetve kereskedés - révén valósulnak meg, a Btk. 77. § (1) bekezdés a) pontján alapuló intézkedés jogalapját maga az értékesítés teremti meg; ez az a magatartás, amelyből az elvonandó vagyon ered. Ezért az elkövetést megelőző vagyoni helyzet megítélésénél az értékesítést közvetlenül megelőző vagyoni állapotra kell figyelemmel lenni. Ekkor az elkövető vagyonának már nem része az, amit korábban a kábítószer megszerzésére fordított.

Így ennek a törvényi rendelkezésnek az alkalmazása során sem lehet a vagyonelkobzás alá eső vagyon mértékét csökkenteni a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal.

Emellett a Btk. 77/B. § (1) bekezdés d) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amit a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges (vagy ezt könnyítő) feltételek biztosítása végett szolgáltattak (vagy arra szántak).

Miután a kábítószer értékesítéséhez elengedhetetlenül szükséges annak megszerzése, a megszerzéssel összefüggő kiadás nem más, mint a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltétel biztosítására szolgáltatott vagyon, így az mindenképp elkobzandó.

Ezen túlmenően a kábítószer megszerzése önmagában is bűncselekményt valósít meg, így a vagyonelkobzás alkalmazása az arra fordított vagyonra ez okból sem mellőzhető.

Mindezekből következően a vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal.

Bűncselekmény sem a gazdagodás, sem újabb bűncselekmény elkövetésének anyagi alapját nem képezheti. A kiadások, "ráfordítások" figyelembe vétele pedig azok jogszerűségének elismerését jelentené.

Így a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel a vagyonelkobzás alkalmazása az értékesítésre szánt kábítószer megszerzésére fordított, vagy erre szánt vagyonra ugyanúgy kiterjed, mint a bűncselekmény elkövetéséből eredő haszonra.

------

A Legfelsőbb Bíróság büntető jogegységi tanácsa - helyt adva a legfőbb ügyész indítványának - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Be. 442. § (3) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva hozta meg jogegységi döntését, a rendelkező rész szerint határozva.

A határozatot a jogegységi tanács a Bszi. 32. § (4) bekezdése, illetve a Be. 445. § (2) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2008. február 18.

Dr. Kónya István s.k. a jogegységi tanács elnöke,
Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró,
Dr. Édes Tamás s.k. bíró,
Dr. Katona Sándor s.k. bíró,
Dr. Márki Zoltán s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

írnok
AIné