Gfv. VII.30.543/2017/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    pályázati értékesítés
-    ajánlati biztosíték
-    értékesítési bevétel
-    értékesítés során befolyt nettó vételár
-    eredményes pályázat
-    zálogtárgy értékesítése
-    zálogjogosultat illető összeg

Gfv.VII.30.543/2017/5.

A határozathozatal időpontja: 2018. április 24.

„A Kúria elsőként hangsúlyozza, hogy a felek rendelkezhetnek úgy az adásvételi szerződésben, hogy a vevő által már megfizetett ajánlati biztosítékot foglalónak minősítik, és annak a Ptk.-ban írt szabályait alkalmazzák az egymás közötti jogviszonyukban. Ez azonban nem befolyásolja az ajánlati biztosíték jogi helyzetének a megítélését.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Korm. rendelet 2. § (7) bekezdésében található „értékesítési bevétel” kifejezés ugyanazzal a tartalommal bír-e, mint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szereplő „az értékesítés során befolyt nettó vételár” kifejezés, vagy annak részét képezi; illetve az értékesítési bevétel a tágabb tartalmú fogalom, amelynek része a nettó vételár.
A jogerős végzésben kifejtettek szerint az értékesítési bevétel egy számviteli fogalom, tágabb értelmű, mint a nettó vételár, ezért a Korm. rendelet 2. § (7) bekezdésének a rendelkezése, mely szerint az értékesítési bevételnél kell elszámolni azt az ajánlati biztosítékot, amely az adósnál marad, nem jelenti azt, hogy ezt az összeget a zálogjogosult részére ki kellene fizetni. Csak a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében meghatározott – költségekkel csökkentett – nettó vételár illeti meg a zálogjogosultat.
A Kúria teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtettekkel. A „bevétel” számviteli fogalma – mely minden növekedést mutat a gazdálkodó szervezet vagyonában – tágabb körű, magában foglalja az értékesítés nettó árbevételét, az egyéb bevételt, a pénzügyi bevételt és a rendkívüli bevételt. A Korm. rendelet csupán a számviteli elszámolás érdekében határozta meg, hogy az értékesítési bevétel részeként kell elszámolni a másik fél ajánlatának vagy a szerződésnek a megszegése miatt az adósnál maradt ajánlati biztosítékot.
A Kúria álláspontja szerint a jogerős végzés helytállóan különböztette meg azt a két helyzetet, amikor az eredményes pályázat alapján létrejött szerződést teljesítik, illetve amikor erre nem kerül sor. Ha az ajánlati biztosítékot a pályázat benyújtásával megfizetik, és a felek között létrejön a szerződés, amelyet teljesítenek, ebben az esetben az ajánlati biztosíték része a vételárnak, és ezért arra a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a hitelező jogosan tarthat igényt.
Ha azonban az eredményes pályázat ellenére
-    a szerződés a nyertes pályázó érdekkörében felmerülő okból nem jön létre, vagy a nyertes pályázó a vételárat az előírt határidőben nem fizeti meg (Korm. rendelet 2. § (7) bekezdés a) pont), illetve
-    a Cstv. 49/A. § (4) bekezdés szerinti ajánlatot tévő pályázó a felszámoló által elrendelt ártárgyaláson neki felróható okból nem vesz részt, vagy a már megtett ajánlatától visszalép (2. § (7) bekezdés b) pont),
úgy nem történik értékesítés, az adóst azonban megilleti a megfizetett ajánlati biztosíték összege.
Helytállóan állította a hitelező, hogy a zálogtárgy értékesítéséből befolyó összeg a zálogjogosultat illeti, ha azonban nem történik értékesítés – mint az adott esetben – úgy a zálogjogosult nem igényelhet semmilyen kifizetést.
A Kúria nem ért egyet a hitelezőnek azzal az érvelésével, hogy minden, a vagyon értékesítésével – az arra irányuló kísérlettel – kapcsolatban az adóst megillető bevétel a hitelezőt illeti meg. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése egyértelműen rendelkezik: az értékesítés során befolyt nettó vételár – költségekkel csökkentett – összege az, amelyből a zálogjogosult hitelezők követelését ki kell egyenlíteni. Miután egy meghiúsult adásvételi szerződés esetében nincs értékesítés, a szerződő fél szerződésszegése miatti kompenzációra nem jogosult a hitelező.
A Kúria álláspontja szerint a fent kifejtettekre tekintettel az ily módon az adósnál maradt ajánlati biztosíték megfizetésével valóban többhöz jutna hozzá a hitelező, mint ami megilleti a Cstv. alapján. A törvény ugyanis csak a nettó vételár költségekkel csökkentett részéből nyújt lehetőséget privilegizált kielégítésre a biztosított hitelezők számára. A nettó vételárat pedig ilyen esetben nem befolyásolja az, hogy egy korábbi értékesítési kísérlet esetén az adós milyen összegű ajánlati biztosítékhoz jutott hozzá.”